Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

2017. október 27. - Hírös plakát problémák
Tegnap a városi Közgyűlés elfogadta az új ún. plakát rendeletet. Ahogy a képen látszik, egy metropoliszban teljesen elfogadott lehet a sok reklám. Hazánkban azonban nincs ilyen város, Kecskeméten pedig egyáltalán nem lenne szép ez a látvány. A kormánypártiak is ezzel érvelnek: vizuális környezetszennyezés a sok-sok hirdetés. Az ellenzék szerint azonban nem ez motiválta őket, hanem szimplán politikai/gazdasági érdekek és sérelmek. Mind a két véleménynek van jó és rossz része. Hiszen én sem díjazom a rengeteg, városképet rombol(hat)ó reklámot. Az is igaz, hogy az Országgyűlés által elfogadott törvényhez kell igazítani a helyi szabályozást. De azért furcsa, hogy erre azután jöttek rá, hogy kormányellenes hangot megütő plakátok jelentek meg országszerte. Ahogy az életet, ezt a dolgot sem lehet leegyszerűsíteni. És miért lett ilyen szabályozás? Nem az állítólagos diktatúra miatt, hanem a választásokon így döntöttek az emberek. Ebbe az irányba akarnak menni. Baj? Lehet változtatni rajta. Minden a népen múlik...

2017. október 25. - A kecskeméti Orfeumban jártunk
Eredetileg olyan képet akartam kitenni, amelyen Anettemet csókolom meg a Színházban, és a kép címe a "Jaj, Cica eszem azt a csöpp kis szád" lett volna. De ehhez sajnos nem járult hozzá. Egy fantasztikus utazásban részesültünk a Kecskeméti Katona József Színháznak köszönhetően: elindultunk a pesti Orfeumból, jártunk bécsi kastélyban és egy pályaudvaron. Tévében láttam, hogy Honthy Hanna, Rátonyi Róbert és a többiek hogyan kalauzolták végig a nézőket ezen az úton. Magasra tették a mércét, melyet este a kecskeméti társulat szerintem bőven megugrott a Csárdáskirálynő előadásukkal. Megmutatták milyen rongyos és bolondos az élet, mely olyan édes, mint a méz. És milyenek a nők? Az asszony összetör, megkínoz, meggyötör; a lyányok angyalok, a férfiakkal csak komédiáznak. De így szeretjük őket. Sok zene, tánc, ének, szerelem, titkok és ígéretek, kevés bonyodalom (melyet egy jó főpincér/komornyik mindig meg tud oldani), óriási siker és vastaps. Köszönjük! (Fotó: Kecskemetikatona.hu)

2017. október 23. - Fontos feladatunk '56 hőseire emlékezni és emlékeztetni
Ahogy tavaly, természetesen én idén is voltam a városi megemlékezésen. Büszke vagyok arra, hogy Lilit is érdekelte az esemény, és jönni akart. Egész nap be volt zsongva, várta, hogy ismét mehessen a Városházára és utána egy szál virágot helyezhessen el az emlékműnél. A rossz idő sem tántorított el senkit, hiszen egy kis eső vagy szél nem lehet akadálya a megemlékezésnek. Mi nem éltük meg '56-ot. Azok akik ott voltak, pedig egyre kevesebben vannak. Éppen ezért nem feledhetjük azokat a hősöket, akik a pesti utcákon, illetve vidéken védték Hazánkat az elnyomással szemben. Nekünk magyaroknak mindig is fontos volt a szabadságunk, a külső és belső elnyomókat soha nem szívleltük. Nincs jelenünk és jövőnk a múltunk nélkül. Ezért is nagyon fontos feladatunk '56 hőseire emlékezni és emlékeztetni. (Fotó: Keol.hu)

2017. október 19. - Pácintól Kecskemétig
Pácinban született, ahol Apa is. Innen indult a kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, Nagy Attila. Állt Miskolc, Veszprém, Szeged és Kecskemét színpadán; mint baloldali érzelmű ember, belekóstolt a politikába is. Farkasszemet nézett a halállal, mert az ’56-os forradalom során a hazája volt a fontos számára. Ezért halálra ítélték, amely büntetést később 12 év szabadságvesztésre módosítottak. Élete során szerzett tapasztalatait, színész-rendezői filozófiáját papírra vetette, melyet most Gergyádesz László szerkesztett egy kötetbe. Ennek a könyvnek voltunk a bemutatóján délután a Három Gúnár Rendezvényházban, ahol felesége és gyermeke is jelen volt. A könyvből pedig Sirkó László, a Kecskeméti Katona József Színház színművésze olvasott fel igen elgondolkodtató részleteket. (Fotó: Hírös.hu)

2017. október 12. - I. Közép-európai Civil Konferencia
A következő három nap a civilekről fog szólni Kecskeméten, hiszen kezdetét vette az I. Közép-európai Civil Konferencia, melynek nyitásán megtöltöttük a Városháza dísztermét. Nyüzsgő város a miénk, melyre méltán büszkék lehetünk. Természetesen vannak gondok, problémák is, amelyeket (sürgősen) meg kell oldani. Ezekben sokat tudnak segíteni a különböző civil szervezetek - akik rendületlenül teszik a dolgukat. A konferencia előadói politikailag jobban sorolhatóak az egyik oldalhoz, de ettől függetlenül sok mindenben egyet tudok érteni velük. Nagyon fontos, hogy a civil szervezetek nem bűnözők, hanem tenni akaró önszerveződő közösségek, akik lokálpatriotizmusban is verhetetlenek. Nem lehet teljesen különválasztani a civilséget a közélettől és a politikától, hiszen valahol mindegyik összekapcsolódik. Mindenki végezze a dolgát (engedjék, hogy végezhessék) és akkor tovább fejlődhetünk - főleg mi, kecskemétiek... (Fotó: Keol.hu)

2017. október 9. - Fekete hétfő
Milyen nap ez a mai? Csak azt hallottuk egész nap, hogy kik hagytak itt bennünket: Tóth II. József az Aranycsapatból, Aradszky László táncdalénekes, Nepp József rajzfilmrendező, a "szokásos" közúti halálesetekről már nem is szólva. Szörnyű hírek ezek a családoknak, hiszen a szeretteik immáron egy másik világból figyelnek rájuk, gyógyíthatatlan sebet marva a szívekbe. Mindig az jut az eszembe, hogy mennyire szerencsés vagyok, mert a szeretteim nagy része még itt van velem, velünk - remélem még nagyon sokáig. Őszinte részvétem az elhunytak családjainak.

2017. október 6. - Az igazi hősök
Aradon tizenhárom, Pesten egy magyarral végeztek 1849-ben az osztrákok, példát statuálva a halálukkal. Mi volt a céljuk? Elfojtani mindazt, amit szabadságnak nevezünk és megfélemlíteni azokat, akik harcolnak ezért. Külső és belső elnyomás egyaránt láncokat tehet ránk. De mindig eljön a pillanat, amikor kimondjuk: elég volt! Így vágtak neki a magyarok 1848 tavaszán a harcuknak. Nem csak magukért, az egész Hazáért küzdöttek honfitársaink. Nem bűn szeretni és szolgálni a Hazát. Ne ellenségeket keressünk egymásban sem, hanem a közös pontokat. Legyünk mi is hősök, és akkor sokáig lesz magyar nemzet! Ma az Aradi vértanúk terén az igazi hősökre emlékeztünk...  "Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot." - Aulich Lajos

2017. október 4. - Tíz éves a kápolna
Nem vagyok az a tipikus minden nap imádkozó és vasárnaponként templomba járó ember. Nem hiszem, hogy ezen múlik bármi is, hiszen sokkal fontosabb, hogy mi van bennünk, mit érzünk. Mindettől függetlenül nagyon örültem, hogy meghívtak délután a Műkertvárosba, ahol éppen 10 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az emberek előtt az Assisi Szent Ferenc kápolna. Ha az Úr megnézi, hogy az emberiség hová jutott a Paradicsomtól napjainkig, bizony elszörnyedne. Nem vigyázunk arra, amink van. Nem teszünk azért, hogy az unokáinknak is legyen. Nem figyelünk embertársainkra, pedig egy kis törődéssül sokkal jobbá tehetnénk a Földet. Mindez csak elérhetetlen álom? Véleményem szerint nem. Egy fecske nem csinál nyarat? Valóban, de legalább tesz érte. Nekünk is így kell cselekedni: valaki kicsiben, valaki nagyban - kinek hogy sikerül. És akkor az Úr is látja majd, hogy nem reménytelen az emberiség. Ő pedig még sokszor 10 éven keresztül fogja majd meghallgatni az embereket a műkertvárosi kápolnában.

2017. október 2. - Kecskemét lelkét ünnepeltük
Idén a Hírös Agóra adott otthont Kecskemét egyik legrangosabb és legfelemelőbb eseményének, a Város Napja Gálának. Ahogy a polgármester asszony is mondta, az állandóan változó és mozgó városban ez az a pillanat, amikor a város lelkét ünnepeljük, mikor egy kicsivel többet foglalkozunk az emberekkel. Valóban, nagy szükség van arra, hogy a város polgárainak hangja eljusson a megfelelő helyre, hogy kíváncsiak legyünk arra, mit gondolnak, mit éreznek. Mert magát a kecskeméti közösséget mi alkotjuk. Itt élnek velünk azok is, akik ma átvehették az elismeréseket: Turi Endre (Bozsó János-díj), Jámbor Zsolt és Jámborné Márkus Emőke (Kodály Zoltán-díj), Csombor Teréz (Katona József-díj), Tokovics Klára (Kada Elek-díj), Piros Ildikó (Kecskemét Város Tiszteletbeli Polgára). Az pedig külön megtiszteltetés, hogy Piros Ildikóval és férjével, Huszti Péter színművészekkel lencsevégre kaptak. Minden díjazottunknak szívből gratulálok és köszönöm/köszönjük, hogy messzi viszik Kecskemét hírnevét!

2017. október 2. - Botka off
Délelőtt Botka László miniszterelnök-jelölt bejelentette a visszalépését. Mi lehetett ennek a döntésnek az oka? Külső tényezők? Vagy esetleg párton belüliek? Fúrták az ellenfelek, de a sajátjai is? Esetleges bosszú vagy szimplán megfutamodott? Meg akarta reformálni a pártját, de egyesek ezt nem hagyták? Érdekek ütköztek? Netán a programja nem volt elég balos? Vagy túl balos volt? Más akar lenni a jelölt? Túl sok a jelölt? Puccs? Vagy csak ennyire futotta? Valami nagyon el van cseszve, csak azt nem tudom, hogy mi lesz ebből az egészből. Baloldali bukta vagy újratervezés és a sorok rendezése? Sok-sok kérdés kavarog most az ember fejében, pedig csak egynek lenne szabad: mire van Magyarország polgárainak szüksége? És lassan tényleg mindegy, hogy milyen formációban adjuk meg erre a választ, csak jó válasz szülessen, mert ez a legfontosabb...

2017. szeptember 30. - Mihály napi vásár az oviban
Ma ismét megrendezték a Mihály napi vásárt Liliék ovijában. Az eddigiekhez képest fontos változás, hogy idén ők a végzősök, legközelebb már csak vendégként jöhet. Természetesen előző este szorgosan készítették Anettemmel az értékesítésre szánt portékát, szavalta a mondandóját, tehát nem unatkoztak. És valóban, szuper előadást hallottunk tőle, illetve a csoporttársaitól. Zengett az udvar tőlük, majd a tapsvihartól is. Reméljük, hogy a Méhecske csoport idén jól teljesített, melynek meg lesz a méltó jutalma is a gyerkőcök számára. A műsor előtt, alatt, után mindenki ehette finom palacsintákat, "nyakaltuk" a frissen préselt mustot, aki pedig kivárta, ehetett a paprikás krumpliból is. Mi azt most kihagytuk, mert Márkó is kellően lefáradt a vásárban. Jövünk jövőre is, pláne ha Márkó ide fog járni...

2017. szeptember 27. - Elgondolkodtató munkaerőpiac…
Délelőtt egy, a munkaerőpiaccal kapcsolatos fórumon vettem részt mint munkaadó és a közélettel aktívan foglakozó személy - egyesek az utóbbira szokták mondani, hogy inkább politikus, akit szívesebben látnának mások helyett... Ma megismertük a kecskeméti, az országos és egy kicsit a globális helyzetet. Mindegyikre igaz az óriási elszívó hatás (pl. Kecskeméten a Mercedes miatt). Fontos, hogy az ilyen nagy városok ne csak magukra figyeljenek, hanem a környező településekre is. Fejleszteni kell az együttműködést, az infrastruktúrát, a piaci szereplőknek csökkenteniük kell a terheket, élénkíteni a regionális mobilitást, stb. Az igazán fontos feladat azonban a tudás és az oktatás előtérbe helyezése. Erre kell igazán ráfeküdni, ha sikeresek akarunk maradni a XXI. században mind Kecskeméten, mind Hazánkban, mindenhol. Csak közösen tehetünk a jövőnkért. Elgondolkodtató, nemde? (Fotó: Hírös.hu)

2017. szeptember 25. - Lili beelőzött
Polgármester Asszony örömmel vállalta, hogy ma délelőtt megmutatja Liliék csoportjának Kecskemét egyik legszebb épületét, a Városházát. Szerintem jó érzés, ha a fiatalok kíváncsiak az ember munkájára, mit tesz nap mint nap. Miért dolgozunk? Hogy egyről a kettőre jussunk mint egyén, mint család és mint nemzet. Biztosítani akarjuk a következő generáció(k) számára a boldogulás lehetőségét, azt, amit mi is megkaptunk elődeinktől. Ma Liliék megnézték, hogy a polgármester hol és hogyan végzi a munkáját. A képek alapján nagyon jól érezték magukat az apróságok. Klaudia megengedte, hogy a pici Lányom beüljön a polgármesteri székbe. Lili beelőzött, ez még nekem nem sikerült! De a nők fondorlatosak, ha kell, egy pillanat alatt összezárnak a férfiak ellen (így most én maradtam hoppon), de így szeretjük őket. Kedves Klaudia! A gyerekek nevében is köszönöm az élményt és a vendéglátást!
(Fotó: https://www.facebook.com/szemereyne.klaudia/)

2017. szeptember 13. - Este a zűrzavaros bankban
Valaki otthon tölti az estét, mi banka mentünk.  Jó érzéssel vágtunk neki, bár az első  pár percben kicsit kényelmetlenül éreztük magunkat. De ekkor megjelent dr. Boronkay, és elkezdte ismertetni velünk a Bicsinszky aktát. Amivel nem is lett volna gond, de kiderült, hogy nincs is ilyen, csak ő találta ki. Innen indult az egész "Zűrzavar a Mitrópában". Bocsi, még nem mondtam? A Mitrópa Bank a Pótszék Társulatnak köszönhetően nyitott ki az Ifjúsági Otthon színpadán. Remekül éreztük magunkat, a színészek lubickoltak a szerepeikben. A társulat megmutatta, milyen az emberek és a bürokrácia kapcsolata, hogyan lehet a papírnak akkora hatalma az életünkben. Tehát az önfeledt szórakozás mellett itt is el lehetett gondolkodni azon, milyenek vagyunk, miket meg nem teszünk a boldogulásunk érdekében. Köszönjük az estét a Bank munkatársainak!

2017. szeptember 5. - Posztra poszt
Szeptember 3-án részt vettem egy Facebook-os posztra reagáló beszélgetésben, melyet Libor Zoli írt. Alapvetően a médiáról, a párhuzamos valóságokról, az oktatásról és a mai viszonyokról szólt. Aztán többek mellett én is kommentáltam, amire pedig Szeberényi Gyula Tamás kontrázott. Így született meg a mai posztra poszt: http://riczupeter.hu/download/170905-1.pdf

2017. szeptember 1. - 30 éve is nehéz volt az iskolatáska
Mindenki tölti fel a képeket, hogy gyermeke a mai napon elindult az iskolába. Nos, mi ezzel még várunk egy évet, bár Lili lassan kezdheti vágni a centit. Én, mint enyhén egoista ember, magamról posztolok. Ennek az is az apropója, hogy 30 évvel ezelőtt ültem be először az iskolapadba. Az unokák közül nekem adatott csak meg, hogy az egyik tanárom a nagyapám, Papó volt. Nem volt kivételezés, ugyanúgy kaptam körmöst és dorgálást egyaránt. Jó volt anno iskolásnak lenni. A mai fiatalok kellően le vannak terhelve fizikailag (pl. táska mérete és a könyvek súlya) és szellemileg egyaránt. Vannak jó és rossz elképzelések is az oktatással kapcsolatban - ez meg volt minden kormány alatt. De itt is meg kell, hogy legyenek a nemzeti minimumok, mert a jövőt nem áldozhatjuk be a ma oltárán. De addig is szóljon az örök klasszikus a Bergendy Zenekartól: https://youtu.be/BkRPwLA7-wM