Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Riczu Péter - Hírek

Hírek > 2018

Hírek, információk, vélemények, gondolatok

Az ember megy ide-oda, teszi a dolgát. Így vagyok ezzel én is. Végzem a munkám nap, mint nap. Élvezzük az életet a Párommal és
két gyerkőcünkkel: Lilivel és Márkkal. Utazunk, mozizunk, színházba járunk, együtt vagyunk a barátainkkal, stb. És természetesen ott van a közösség. Legyen szó a rászorulók megsegítéséről, a politikáról, vagy a közösség építéséről. Azokról ez eseményekről olvashatsz itt, melyeket fontosnak érzek megosztani Veled.
A képek részben saját készítésűek, részben az internetről vannak letöltve.


2018. február 27. - XIII. Városi Civil Fórum
Délelőtt a Városházán tartották a XIII. Városi Civil Fórumot, melynek jelmondatául Széchenyi István szavait választották: "Egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen." És milyen igaz! Sokszor félünk attól, hogy nem vagyunk képesek végigvinni valamit, mert nincs bennünk elég erő, rettegünk az esetleges akadályoktól, stb. Aztán mindig vannak olyanok, akik mellénk állnak és rájövünk: így sokkal könnyebb! Ez a helyzet a civilekkel is. Egy ember nem sok mindenre képes, de egy nagyobb közösség részeként szinte bármire. Kecskeméten sok civil szervezet dolgozik nap mint nap az élet különböző területein. Céljuk, hogy a Hírös Város tovább nyüzsögjön és fejlődjön. Ha a munkájukat az önkormányzat még meg is támogatja, még előbbre jutnak, jutunk. A közös munka még inkább megerősíti bennünk Kecskemét jelmondatát: "Sem magasság, sem mélység nem rettent!" (Fotó: Hírös.hu)

2018. február 25. - Nem! Nem! Soha!
Azért is szeretem Kecskemétet, mert a közéleti/politikai szereplőknek vannak közös pontjaik. Amikor nem azt nézik, hogy a pártközpont mit mond. Nem az számít, hogy ki melyik oldalhoz tartozik. Mindezeket felülírja, hogy magyarok, és benne kecskemétiek vagyunk. Ezért is tudunk közösen megemlékezni olyan szörnyűségekről, mint pl. a kommunizmusról és  áldozatairól. Ma délután ráadásul hűvösebb is volt. Nem szibériai hideg, de már sokaknak ez is rossz volt. Akkor mit mondjunk azokról, akiket az elnyomó diktatúra elvitt az állandó fagyba és dolgoztatta, kínozta őket? Teljesen mindegy, hogy milyen diktatúráról beszélünk, egyik sem lehet megoldás egy ország, egy kontinens vagy akár a világ számára. Tudom, hogy a pénz és a hatalom sokakat megrészegít, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodnak. Pedig az emberekkel közösen sokkal többre vagyunk képesek. Ezért sem lehet más a válasz... Kell nekünk diktatúra? Nem! Nem! Soha! (Fotó: Keol.hu)

2018. február 15. - Igazi kincs a kincsek között
Nem is olyan rég Kecskemétre érkezett a Seuso-kincs, melyet bárki megtekinthetett a Cifrapalotában. Nagyon kedves barátunk meghívására ma este mi is megcsodálhattuk a páratlan leleteket. Mi volt a legjobb az egészben? Hogy mindezt Lilivel tehettem meg! A 14 darabból álló műtárgyegyüttes lenyűgözött mindenkit. Bújtunk oda a vitrinekhez, hogy minél közelebbről lássuk a 4. században készült ezüst tárgyakat. Lili szemei előtt is megjelentek a késő római császárkor hatalmas "bulijai" - így egyszerűbb volt magyarázni - ahol szinte betegre ették és itták magukat az elit részesei. Ha az úrnő már nem bírta a látványt, elvonult a szobájába és a fürdőkellékek tartalmával kényeztette magát. Páratlan érték, melynek köszönhetően egy kis betekintést nyerhetünk a kor adott társadalmi csoportjának mindennapjaiba. Seuso ezüst kincsei azonban nyomába sem érnek a kiállításon jelenlévő legnagyobb kincsnél: Lilinél.

2018. február 6. - Élni kell!
A színpadon volt látható ez a kis növény, mely számomra azt mondta: élni kell! A Ványa bácsi Oroszországban játszódik, de a világ bármely pontján el tudnám képzelni. Amikor a nagyvárosból megérkeznek a hatalmasságok (ahogy magukról gondolják) a kis faluba, minden csak körülöttük forog, leáll a mindennapi élet: beköszönt a tétlenség kora. Aki eddig normális volt, maga is becsavarodik. Leáll az élet, ha a nő (szerelem) is betoppan az ajtón és két férfi szívet is elcsavar. A tétlenség csak bajt hoz az ember fejére, alkotni kell! Hiszen ha alkotunk, akkor élünk és boldogok leszünk. "Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket - azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi..." Köszönjük a társulatnak az újabb felejthetetlen élményt! Megmutatták, amit eddig is tudtunk: élni érdemes, élni kell!

2018. január 31. - Három hírös művész
Ma este újabb három hírös kecskeméti életébe nyerhettünk bepillantást: Farkas Gábor Ybl- és Prima Primissima díjas építész, Gömöri Ferenc Kecskemét díszpolgára, valamint Märcz Fruzsina Domján Edit-díjas színművésznő mesélt magáról. Érdekes sztorik kerültek elő a múltból, kalandok a jelenből és egy kis kitekintés is volt a jövőbe. Nagy szerencsénkre egyikőjük sem akar elszakadni szeretett városunktól. Azt mondta Gábor: nem lehet valamit csak racionálisan vagy csak emocionálisan megközelíteni. Mindkettőre szükség van, de meg kell találni az arany középutat. Ahogy Fruzsinak is, aki nem csak színész, hanem édesanya is, a két "feladat" pedig sokszor nehezen összeegyeztethető. De meg kell oldani, ahogy az Aranyhomokban Gömöriéknek. Gábor az építészet, Fruzsi a színművészet, Gömöri pedig a vendéglátás/gasztronómia/turizmus terén bizonyította, hogy komoly művészek. Örülök, hogy ismerem őket és reméljük még sokáig itt lesznek velünk. (Fotó: Banczik Róbert)

2018. január 30. - Hajrá Kecskemét!
Újra röplabda mérkőzésen. És vajon mit kiabál a közönség Pesti Ambrus vezényletével? Csak, amit ilyenkor lehet: Hajrá Kecskemét!

2018. január 27. - Születésnap és Sportbál
Anyát sikerült ma többször is meglepnünk születésnapja alkalmából. Meglepetés ebéd a Tanyacsárdában, majd esti program gyanánt mentünk a XXII. Sportbálba. Egyszer 20 éves, megérdemli! A meglepetések mellett persze kijutott jócskán a szórakozásból is, hiszen mindannyian fantasztikusan éreztük magunkat a bálban. Pláne úgy, hogy DJ Pénzes oly sok számot játszott "csak nekünk". Az eszem-iszom-dínom-dánom mellett természetesen nem feledkezhetünk meg azokról sem, akikről igazán szólt az este. Azokról az emberekről, akik a sport révén rengeteget tettek 2017-ben is azért, hogy az idén 650 Kecskemét hírnevét öregbítsék. Megtiszteltetés volt számomra, hogy az ART TeleCom képviseletében én adhattam át Grosán Pál atlétának az év szenior korú férfi sportolójának járó díjat. Ezúton is szívből gratulálok neki és a többi díjazottnak is! Szuper nap, szuper este, szuper emberekkel! Jövőre is ott a helyünk! (Fotó:Keol.hu)

2018. január 22. - Kultúra nélkül hol lennénk?
Január 22. a magyar kultúra napja, mert egy korabeli írás szerint Kölcsey ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. A magyarság (egyik) legfontosabb írása született meg akkor. A kultúra nem csak az irodalmat foglalja magába. Szerteágazó, mely ott van az életünk szinte minden pontján. Nap, mint nap írunk, olvasunk, megcsodáljuk a festményeket, szobrokat, színházba járunk, zenét hallgatunk, és még lehetne hosszan sorolni. Ezt teszi az emberiség már évezredek óta így mi, magyarok is. Mennyi mindent adtunk a kultúra terén is a világnak... Például, mint a 650 éves Kecskemét polgára evidens, hogy Kodály Zoltánt is megemlíthetem. A különböző művészek az alkotásaikkal mindig arra törekedtek, hogy olyat mutassanak meg, ami emlékeztet bennünket a múlt, a jelen, vagy a lehetséges jövő történéseire. Vagy csak szórakoztatni akarnak. Bárhogy is nézzük, a kultúra az emberiség egyik legnagyobb "vívmánya". Belegondolni is érdekes: kultúra nélkül hol lennénk?

2018. január 10. - Mert az ember túl gyenge
Elgondolkodtató darabot (A jó ember Szecsuánból) láttunk ma este az ismét remekelő Katona József Színház társulatától. Vajon ki számít jónak és ki rossznak? Bűn-e, ha a mások állandó segítése és támogatása mellett az ember néha magára is gondol? Valaki a nincsből ad folyamatosan, keresi a lehetőségét mások megsegítésére. De mi történik akkor, ha éppen neki van szüksége a támogatásra? Ha másoktól nem kap segítséget, kénytelen önmaga megoldani. Milyen eszközöket és lehetőségeket vehet igénybe? Álljon ki saját érdekei mellett, ezzel a többieket (átmenetileg) megfosztva a korábbi támogatásától? Jónak számít ez az ember? Vagy mostantól egy önző, számító alaknak tartjuk? Ha tudsz, segíts másokon! De egyesek ezt idővel elvárják tőled, sőt: megkövetelik. A kisujjadat nyújtod, de a karod kell, természetesen hála nélkül. Milyen világot élünk? Van még esély arra, hogy az emberiség emberséges legyen? Fogós kérdés, hiszen nagy a baj. Miért? Mert az ember túl gyenge...

2018. január 2. - ART-os ebéd a Wojtyla Házban
2017. utolsó napjai a családról, a pihenésről és a feltöltődésről szólt. Ilyenkor sokan erőt gyűjtünk a következő esztendőre. A mai napon más jellegű feltöltődésben volt részem, hiszen a Wojtyla Ház népes családjának oszthattam ebédet. Büszke vagyok arra, hogy a cégünknek, a munkatársainknak egyaránt fontos a segítségnyújtás. A mindennapokban a kapcsolatteremtésben segítünk, ma pedig ebédosztással. Örülök annak, hogy az ART TeleCom visszatérő adományozó a Wojtyla Házban. Egy kis beszélgetés és a közös imádság után ízletes ebéd jutott a tányérokba. Jövünk máskor is!

 
 
 
Bookmark and Share
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz