Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Riczu Péter - Hírek

Hírek > 2018

Hírek, információk, vélemények, gondolatok

Az ember megy ide-oda, teszi a dolgát. Így vagyok ezzel én is. Végzem a munkám nap, mint nap. Élvezzük az életet a Párommal és
két gyerkőcünkkel: Lilivel és Márkkal. Utazunk, mozizunk, színházba járunk, együtt vagyunk a barátainkkal, stb. És természetesen ott van a közösség. Legyen szó a rászorulók megsegítéséről, a politikáról, vagy a közösség építéséről. Azokról ez eseményekről olvashatsz itt, melyeket fontosnak érzek megosztani Veled.
A képek részben saját készítésűek, részben az internetről vannak letöltve.


2018. augusztus 29. - Színművészek a mindennapokban

Délelőtt a céghez egyszer csak belépett Kiss Jenő, a Kecskeméti Katona József Színház színművésze, örökös tagja. Náluk voltak az unokák és az egyik ifjú legény sikeresen megtépte a telefonvezetéket, ami után nem működött a készülék. A készülék- és kábelcsere nem segített, visszajött a színművész úr, hogy helyszíni segítséget kérjen. Nos, a munka része kb. 20 perc lehetett, melyet többszörösével sikerült megfejelni: fantasztikus beszélgetésben volt részem a művész úrral és elragadó feleségével, a színház szintén örökös tagjával, Réti Erika színművésznővel! Beszéltünk a családról, gyermekekről, unokákról. Szóba került, kik hogyan ismerkedtek meg, hogyan indult a közös élet. Megbeszéltük, hogy csodálatos város Kecskemét, de mindhármunknak hiányoznak a hegyek. Színház, tévé és rádió egy finom kávé mellett. Teljesen feldobták a napom, örülök, hogy megismerhettem végre őket is! (Fotó: Civilnaplo.hu)

2018. augusztus 25. - Múlt. Jelen. "Jövő. Menő. Kecskemét"
Az idei Hírös Hét szlogenje lett a "Jövő. Menő. Kecskemét", amellyel a várost akarják még vonzóbbá tenni. Az ötlet jó, valahol mindent el kell kezdeni. Rengeteg esemény színesítette a mindennapjainkat, melyekből sajnos csak kettőn tudtam részt venni: megnéztük a Hírös Vágta döntőjét, valamint este az egykori Boney M. tag, Sheyla Bonnick és csapata előadását. Jól éreztem magam, mivel a családommal lehettem, kikapcsolódtam, szórakoztam, kedves ismerőseimmel találkozhattam. Ügyesek voltak a lovasok, Lili és Márkó régi gyalogsági fegyverekkel ismerkedhettek. A koncert pedig visszarepített a múltba. Fura volt, hogy az emberek nem táncoltak, csak álltak egy ilyen bulin. Tökéletes volt a Hírös Hét? Nem, mert voltak hibái. De ha segítjük ötletekkel, észrevételekkel a szervezőket, még jobbá tudjuk tenni. Mert mi jellemző a városunkra? Múlt. Jelen. Jövő. Menő. Kecskemét
.

2018. augusztus 18.- Éljen az ifjú pár!
Elérkezett a nagy nap kics húgom, Zsófi életében: jött a lovag és feleségül vette! Egy hét Nagyizás után kocsiba ült a család, és indultunk Tiszavasváriba Zsófi és Ádám (vagy ahogy kedves családtagok hívják őket: Barbie baba és Ken baba) esküvőjére. Az ifjú pár és az örömszülők az elején izgultak, mi pedig jó hangulatban fogadtuk a kedves vendégeket, akikkel rögtön nosztalgiázni (és koccintani) kezdtünk. A fiatalok elintézték, hogy én legyek Pelikán elvtárs: tanúskodhattam a gyönyörű szertartás alatt Zsófi mellett. Márkó ezt a részt átaludta, de utána ő volt a bulibáró éjjel fél egyig. Lili viszont hajnal négyig ropta a táncot, alig bírtam tartani az iramot! Száz szónak is egy a vége: szuperül éreztük magunkat! De a legfontosabb: maga a család, melynek most már Ádám is a része. Zsófi és Ádám! A mai nappal elindultok a nagy közös úton, amin rengeteg élménnyel fogtok gazdagodni. Legyetek mindig ilyen boldogok és szeressétek egymást! U.I.: A beszédemet természetesen dedikálva elküldhetitek a násznépnek ajándék gyanánt...

2018. augusztus 18. - Egy hét (csavargás) Nagyinál
Zsófi és Ádám leendő esküvője miatt Tiszavasváriban kezdtük a nyaralásunkat: vittük a rengeteg ruhát, no meg egy kis adag üdítőt. Útközben gyűjtöttük az élményeket: traktorozás, szalmabálás fotózkodás, virág
"beszerzés" stb. Egy szuper hetet töltöttünk Nagyinál Miskolcon. Nagyokat csavarogtunk, megnéztük a Diósgyőri Várat. Ha a Gyerkőcökön múlik, még aznap beköltözünk a várba. Aztán nagyokat pancsoltunk a Selyemréti Fürdőben, sétáltunk Tapolcán, önfeledten rohangáltunk és tomboltunk a játszóházakban. A Hernád vízében kagylót kerestünk és sztorizgattunk Zsoltiékkal. Nagyi ismételten szórakoztatott minket az ifjúkori történeteivel, melyekből az utóbbi időben valamiért egyre többet hallunk. A szabadsággal töltött egy hét mindig rövidebb, mint a munkával...

2018. július 21. - Az igazi hihetetlen család
Családilag megnéztük délelőtt a Hihetetlen család 2-t. A két Kicsi (meg a többi gyerek) megint jókat kacarászott. Igaz, mi felnőttek megint előnyben voltunk: többet láttuk az első részt, ill. nekünk jobban feküdtek a poénok és az akciójelenetek. Lili abszolút nyugodtan végig tudta ülni a közel lát órás filmet, Márkónak ez még nehezebben ment. Az utolsó fél órában már inkább felállt, Anettem ölébe ült és néha-néha megnézte, hogy a mögöttünk ülők rendesen nézik-e a mesét. Megérte elkészíteni a folytatást (a Disney-nek anyagilag tuti), mert mindenki jól érezte magát. Nem egyszerű feladat megfelelően összpontosítani a családra és a munkára. Meg kell találni az ideális egyensúlyt, mindkettőben minél jobban teljesíteni, stb. Egyszerű a gyereknevelés? Nem mindig, viszont annál szebb és szórakoztatóbb! Én vagyok a legboldogabb a világon, hogy ilyen hihetetlen családom van! Hihetetlen szuper!

2018. július 17. - Újabb ART TeleCom előadás és ebéd a Wojtylában
Mindig öröm, ha hívják az embert, mert az azt jelenti, hogy számíthatunk egymásra. A Wojtyla Házban is letelepített Hikvision biztonságtechnikai kamerarendszerről, és úgy általában ezen rendszerekről (működés, elemek, érdekességek) tartottam előadást (http://wojtyla.hu/s_!news/i__94/i__28970). Sajnos idővel minden felett eljár az idő, így az analóg világból viszonylag rövid idő alatt átértünk a digitálisba. Jöttek a megbízhatóbb új megoldások és technológiák, melyek még egyszerűbbé és kényelmesebbé tették/teszik a felhasználók életét. A biztonságunk érdekében pedig szükségesség váltak ezek a rendszerek, így a Wojtyla Háznál is. Vigyáznunk kell magunkra, egymásra, a megteremtett értékekre. Az előadás után a konyha kiváló művészeinek köszönhetően egy igen ízletes vadassal láttuk vendégül a Wojtyla népes családját (http://wojtyla.hu/s_!news/i__80/i__28971). Köszönjük az újabb kapcsolatteremtéssel teli találkozást!

2018. július 16. - Vége a foci VB-nek
Nagyon sokan várták a foci VB-t, hiszen az emberek igen nagy száma szereti a jó focit. Tegnap sajnos kikaptak a horvátok és a franciák ismét világbajnokok lettek, de ugye egyszer fent, egyszer lent. A legelején még a németeknek szurkoltam, de sajnos kiestek - ahogy haladtunk előre, sorban mindenki. Egyszer csak eljutott a VB arra a pontra, amikor már átcsapott EB-be, hiszen kizárólag európai csapatok versengtek. Rengeteg izgalom volt a meccsek során, így mindig volt valami beszédtéma másnap. Milyen szép lenne, ha a magyaroknak ismét szurkolhatnánk egy ilyen eseményen! A '80-as években - amikor utoljára kint voltunk ilyen világversenyen - még nem érdekelt a profi futball, nem láttam az akkori hatalmasokat. Nekünk elég volt, hogy lementünk a játszótérre és ott rúgtuk a bőrt. A játék volt a lényeg, nem más. A mai futball és sok más sportág már sajnos kevésbé szól a játékról, de így is megyünk és nézzük. Mert mind a mai napig szórakoztat és a szurkolóknak ez a legfontosabb. No meg a hazai győzelem!

2018. július 13. - Péntek 13 miatt, esetleg mert simán bunkók?
Nem tudom eldönteni, hogy csak a péntek 13 miatt zakkantak meg ma páran, esetleg szimplán bunkók... Történt ugyanis, hogy délelőtt autóval mentem az Akadémia körúton, és már messziről látszott, hogy egy anyuka a babakocsiban lévő kisbabájával, illetve a kezét fogó kb. 2-3 éves kislányával át szeretne menni az egyik lámpa nélküli zebrán. Előttem ment három autó és egyik sem volt hajlandó megállni, hogy átengedjék őket - nekem nem esett nehezemre. Amióta vezetek, mindig  odafigyelek az ilyenekre. Sokszor előfordul, hogy sietek, na de ennyire azért soha! Nehéz megállni az autóval és átengedni a gyalogosokat, főleg ha gyermekekről is szó van? Bár mit csodálkozom ezen? Nem egyszer látom, hogy idióta autósok nem engedik el (vagy "csak" akadályozzák) a szirénázó mentő-, rendőr- vagy tűzoltóautót. Kicsit jobban is lehetne figyelni egymásra, a másikra. És teljesen mindegy, hogy péntek 13-a van, esetleg csak simán egy bunkó ül a volán mögött...

2018. július 7. - Névnapi ajándék a Bodzakertben
Már jó ideje vártam egy olyan Bodzakertes kurzusra, mely igazán érdekel. Aztán jó pár héttel ezelőtt jött a jel: örömmel megtanítanak pácolni és grillezni! Családom nagyon boldog volt, hogy nem kell megint alsógatyával és zoknival kedveskedni névnapom alkalmából, hanem befizettek a nagy grill oktatásra! Lelkes kis csapatunk volt, akik között régi ismerősökkel is találkoztam. A séf mondta a grillezés aranyszabályait, melyből nekem annyi maradt meg, hogy úgy csináljam, ahogy jónak érzem. Mintha magamat hallottam volna! A csapat dolgozott serényen, közben jókat beszélgettünk, majd a grillezés és sátorállítás után elfogyasztottunk mindent. Aki szeret a konyhában ténykedni, annak remek programokat nyújt a Bodzakert. Mennem kell még, most már nem lehet abbahagyni! Köszönöm a fantasztikus estét a családomnak, no meg persze Mirjamnak, Iminek, és a csirkeszárny mester séfnek: Zolinak!

2018. július 6. - Végre vége a kényszer pihinek!
Az utóbbi jó pár napban sokan telefonáltak, írtak rám, hogy mi van velem: teljesen eltűntem, nem látnak a cégnél, a városban, nagyon inaktív lettem. Nos, ennek igen egyszerű magyarázata van: 3 hét kényszer pihenőre küldtek. Ugyanis június 15-én pénteken belázasodtam, megjártam az SBO-t, de a hétvégén sem változott semmi. Így meglátogattam a fantasztikus háziorvosomat, aki nem más, mint az idén "Kecskemét Városért Egészségügyi Díj"-ával kitüntetett Dr. Bogárdi Mária. Ezúton köszönöm neki, és kedves kolléganőjének - Nagy Erikának - az odaadó és kitartó munkáját. Biztosra mentek, folyamatos kontroll alatt voltam, elküldtek mindenféle vizsgálatra. És köszönöm a családomnak is, hogy elviselt ezekben a hetekben, hiszen tudjuk: a beteg férfinél nincs rosszabb! A lázat leszámítva szerencsére minden rendben volt. Most már visszatért belém az élet, meggyógyultam. Végre vége a 3 hetes kényszer pihinek!

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz