Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Riczu Péter - Hírek

Hírek

Hírek, információk, vélemények, gondolatok

Az ember megy ide-oda, teszi a dolgát. Így vagyok ezzel én is. Végzem a munkám nap, mint nap. Élvezzük az életet a Párommal és
két gyerkőcünkkel: Lilivel és Márkkal. Utazunk, mozizunk, színházba járunk, együtt vagyunk a barátainkkal, stb. És természetesen ott van a közösség. Legyen szó a rászorulók megsegítéséről, a politikáról, vagy a közösség építéséről. Azokról ez eseményekről olvashatsz itt, melyeket fontosnak érzek megosztani Veled.
A képek részben saját készítésűek, részben az internetről vannak letöltve.


2018. október 18. - Gemini
Gemini, azaz ikrek. Egy csillagképet nevezünk így, mely a görög mitológia két alakját, a testvérpár Castort és Polluxot jeleníti meg. És egy csillagjegy is egyben, például nekem is. Állítólag a kettősség az egyik jellemzőnk: egyik pillanatban nagyon kedvesek és elragadóak vagyunk, a másikban mindenkit el tudunk üldözni magunk mellől. Vágyunk az emberek társaságára, de sokszor a világból ki tudnánk menekülni, csak hogy egy kicsit egyedül legyünk. Nos, ezekben magamra ismerek. Sokszor van, hogy késő este kimegyek az erkélyre és csak nézem a csillagokat. Milyen messze vannak, a világűr csendje veszi csak körül őket. Jó lenne elindulni feléjük. De aztán bemegyek Anettemhez, Lilihez és Márkóhoz. Nézem őket és arra gondolok: milyen szerencsés vagyok, hogy itt vannak nekem. Nehéz eligazodni rajtam? Lehet. Vannak pontok az életemben, amelyek fixek. Ezeken kívül a többi változhat...

2018. október 17. - Tíz éve kezdődött...
Tíz évvel ezelőtt jött a telefon: elhunyt Papácska, Apa Édesapja. Valami megtört bennem, ekkor éltem át azt, amit oly sokan mások. Megtapasztaltam, mit jelent egy közeli hozzátartozót, egy családtagot, egy imádott nagyszülőt elveszíteni. Még azon a nyáron ott voltunk náluk, beszéltünk, hangja azóta is itt van a fülemben, itt látom magam előtt az arcát. Akkor bántam, hogy nem mentünk később is meglátogatni, de talán így jobb. Nem láttam a betegsége miatt szenvedni, így bennem a mindig mosolygó nagyapa képe maradt meg. Tíz éve kezdődött, hogy itt hagyott bennünket az egyik nagyszülőnk… Hiányzol Papácska, szeretlek!

2018. október 5. - Az Aradi vértanúkra emlékeztünk
"
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot." - Aulich Lajos
1849. október 6-án Aradon kivégeztettek 13 magyar honvédtisztet, Budapesten pedig Batthyány Lajos miniszterelnököt a Habsburgok. A hatalom az ő kivégzésükkel akart példát statuálni a többiek előtt.  
Bűnük csupán egy volt: szerették és szolgálták a Hazájukat. Ez valójában nem lehet bűn, csak erény. A forradalom és a szabadságharc alatt is megmutatták a magyarok, hogy a szabadság, a függetlenség igenis fontos egy nemzet számára. Az aradi tizenhármak örökre megmaradnak a nemzet emlékezetében. (Fotó: Hírös.hu)

2018. október 2. - Boldog születésnapot Kecskemét!
650 évvel ezelőtti dokumentumban szerepelt Kecskemét, mint város. Ennek apropóján lett október 2-a szeretett városunk napja. Ma este a Katona József Színház adott otthont a díjátadó gálának, amikor is városunk kiválóságait díjaztuk, köszöntöttük: a Református Iskolát, Orosz Istvánt, Szabó Pált, Garaczi Jánost, dr. Kéri Laura Zitát, Székelyné Kőrösi Ilonát, valamint Kis Jánost. Nekik ezúton is szívből gratulálok, és valamennyi kecskeméti nevében köszönöm munkájukat és Kecskemét iránti elköteleződésüket! A díjak átadása után kíváncsian vártuk, hogy Mikszáth Kálmán A beszélő köntös c. művét, hogyan ültették át musicalre. Nos, a társulat kiválóan abszolválta a feladatot! Kecskemétnek van múltja, jelene és jövője. Az utóbbi kettő sikerességéért pedig közösen dolgozunk. Addig is: Boldog születésnapot Kecskemét!

2018. szeptember 29. - Helyi Termék Ünnep
Idén 650 éves Kecskemét, melynek apropóján sokkal nagyobb figyelmet kapnak a hagyományos programok. Így történt a Helyi Termék Ünnepével is, mely rendre a főtéren szokott zajlani. A város és a járás megmutatja, hogy mi terem itt, mire lehetünk olyan büszkék. Nos, nagyon jó érzés volt ma délután a Hírös Város főterén bóklászni: a rengeteg ember megtöltötte a belvárost, mindenki kíváncsi volt mindenre! Szólt a citera zene, kis kecske legelt a fűben, kerámiák és bábok sorakoztak a pultokon, míg a finomságoktól roskadtak össze az asztalok. Modernizálódik, fejlődik a város, itt van velünk az Ipar 4.0. De ma mégis a régi dolgoké volt a főszerep. Mert a múltat elfelejteni nem lehet, nem szabad. Annak alapjain nyugszik a jelen és a majdani jövő.

2018. szeptember 24. - Bolond, aki kérdez?
A
kecskeméti Pótszék Társulat előadása alatt végig csend volt a nézőtéren, úgy figyeltük a beteg, halálát váró öregember és az őt szerető, imádó nővérke történetét. Az élet nem más, mint a halálhoz vezető út. A végén ott áll a kaszás, aki bármilyen alakot tud ölteni ezzel megkönnyítve vagy éppen nehezítve az átkelést. De mit tegyünk addig, amíg élünk? Legyünk realisták? Vagy inkább álmodozók? Ragadjuk meg a lehetőséget? Esetleg zárkózzunk el minden és mindenki elől? Tervezzünk vagy inkább sodródjunk? Higgyünk vagy sem? És a halál után mi vár ránk? Ott lesz Ő, aki mindent megalkotott és megbeszélhetjük Vele a javítandó dolgokat? Esetleg visszatérhetünk? A darab alatt csak a kérdések jártak a fejemben, de a válaszokat nem találtam meg. Amíg élek, gondolkozhatok rajtuk, ahogy más is. Ettől bolond vagyok? Brigi, Laci és a többiek! Köszönjük nektek, hogy megfogalmazhattuk kérdéseinket!

2018. szeptember 15. - 50 éves a Széchenyiváros!
1997-ben költöztünk Kecskemétre, azon belül is a Széchenyivárosba. Így elmondhatom, hogy életem nagyobbik részét a Hírös Városban, azon belül is ebben a városrészben éltem le (és remélem még egyhamar nem lesz ennek a kalandnak vége). Nagyon furcsa látni azokat a régi fotókat, melyeken a Széchenyiváros helyén még csak a pusztaság látható, vagy már egy-egy épület és út. Szinte elképzelhetetlen a mai emberek számára, hogy 50 éve mi volt itt! És aztán gombamód elkezdtek kinőni a házak és az utak a földből. Egyre többen költöztek ide és töltötték meg élettel a teret. És mi a helyzet ma? Emberek ezreinek itt van az otthona, épülnek a közösségek, a gyermekek ide járnak bölcsibe, oviba, iskolába. Sokan nem szeretik ezt a panelrengeteget és sokan oda vannak érte. Én speciel a második csoportba tartozom. Ezért is örülök annak, hogy itt élhetek a családommal. Boldog születésnapot Széchenyiváros!

2018. szeptember 3. - "De nehéz az iskolatáska"
Elrepült az első hét év, mintha csak ma született volna. Most pedig itt állunk az iskola ajtaja előtt és várjuk a tanulással eltöltendő éveket. Óriási boldogság számunkra, hogy Lili örömmel várta az iskolakezdést, a régi és az új barátokat, a tanulást, az új környezetet. Nehéz időszak vár rá és a többiekre is: életük összefonódik egy eddig ismeretlen nagy rendszer minden előnyével és hátrányával. Igen, az oktatási rendszerben sok-sok probléma van, melyek kihatnak mind a gyermekekre, mind a szülőkre, mind az oktatókra. De mindig volt gubanc és lesz is. Az oktatás ebből a szempontból hasonlít az egészségügyre: van rengeteg jó dolog, de rossz is akad. Mindezekkel sokszor csak a tapasztalás során találkozunk. De a jövő generáció(k) számára fontos, hogy ez a két nagy rendszer jól működjön. Ezért is fog tanulni Lili és a rengeteg új elsős: magukért, a többiekért, a közösségért. Sok sikert "apa Gyönyörű Pici Szép Szerelme"!

2018. szeptember 2. - 7 és 2
"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." - Hemingway

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz