Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Riczu Péter - Hírek

Hírek

Hírek, információk, vélemények, gondolatok

Az ember megy ide-oda, teszi a dolgát. Így vagyok ezzel én is. Végzem a munkám nap, mint nap. Élvezzük az életet a Párommal és
két gyerkőcünkkel: Lilivel és Márkkal. Utazunk, mozizunk, színházba járunk, együtt vagyunk a barátainkkal, stb. És természetesen ott van a közösség. Legyen szó a rászorulók megsegítéséről, a politikáról, vagy a közösség építéséről. Azokról ez eseményekről olvashatsz itt, melyeket fontosnak érzek megosztani Veled.
A képek részben saját készítésűek, részben az internetről vannak letöltve.


2018. december 9. - Hétvége a Hűség Városában
A
nyáékkal és Zsófiákkal közösen töltöttük a hétvégét Sopronban. Kicsit nehézkesen indult a dolog, de aztán minden szuper volt! Arra is gondoltunk, hogy Kecskeméttől távol ismerősökkel sem fogunk találkozni, nem kell félni attól, hogy felismernek - hahaha. Nem jött össze, mert péntek este a szálloda halljában kapásból vagy tíz ismerőssel találkoztunk, aztán később újakkal az étteremben, majd az adventi vásáron. Nem jött össze, ez van. De természetesen nekik is szívből örültem, örültünk. Utoljára 12 éve voltunk itt Anettemmel. Akkor feljött velem a Tűztoronyba, most ezt kihagyta. De mi férfiak Lilivel közösen megmásztuk! Csavarogtunk, sétáltunk, élveztük a vásári kavalkádot, a csodaszép belvárost, a wellnesst, az esti partikat a hotel bárjában - de legfőképpen egymás társaságát. Kellenek az ilyen családi programok, hiszen túl rövid az élet ahhoz, hogy elég időt töltsünk a szeretteinkkel. Részemről máskor is mehetünk ilyen családi kiruccanásra!

2018. december 5. - Este beköszönt a Mikulás
A mai is ugyanolyan este volt, mint a többi: játék, zene, tánc, vacsi, fürdés. Egy valamit leszámítva: miközben a Gyerkőcök télapós dalokat énekeltek, egyszer csak meghallottuk a Mikulás hangját
... Átszaladtunk a másik szobába, és a cipőkben már ott voltak a csomagok! Mindannyian boldogok voltunk, hogy a Mikulás öregszik és elfelejt dolgokat, mert nem kaptunk virgácsokat. Vagy csak szimplán kis angyalok vagyunk mind a négyen és nem jár nekünk?! Öröm volt nézni Lilit és Márkót, ahogy tépik fel a csomagokat, kóstolnak, csereberélnek: gyerekek, akik még önfeledten tudnak élni és gondolkozni. Nemhiába, az élet tele van kisebb-nagyobb csodákkal. Csak észre kell venni...

2018. november 24. - Ne kergess hazug álmokat!
Arthur Miller, Az ügynök halála c. nagysikerű darabját vitte színre a Kecskeméti Katona József Színház, Kőszegi Ákossal a címszerepben. Nem kis feladat, de a színművészeink ismét hozták a profizmusukat, köszönjük! És mit kaptunk? Azt, amit vártunk: elgondolkodhattunk a saját életünkről. Az embernek legyenek mindig álmai, melyeket el akar érni. Azonban a hazug álmok és illúziók olyan világba vihetnek bennünket, ahonnan nehezen lehet visszatérni. Én nem akarom úgy nevelni a Gyermekeimet, ahogy Willy Loman tette. Nem emelhetem az egyiket piedesztálra, míg a másikat elnyomom. Nem bánhatok úgy a Feleségemmel, ahogy ő: meg kell becsülnöm, hiszen szeretem. És nem adhatok fel mindent a hamisságért. Oly egyszerű az élet: meg kell találni az arany középutat és a valóság talaján állni. Élj, valósítsd meg az álmaidat, de ne kergess hazug álmokat!

2018. november 18. - Csoda hét éve
Ki gondolná, de már hét éve itt van velünk egy apró csoda, aki a tesójával együtt beragyogják az életünket. Megkönnyeztem, amikor anno megláttam Anettemet és Lilit is. A kezembe vettem az én gyönyörű pici szép Szerelmemet, és tudtam, el vagyok veszve. Azóta is bármikor le tud venni a lábamról... Drága Picikém! Köszönöm, hogy megajándékoztál Lilivel és utána Márkóval! Szeretlek Titeket! Neked pedig nagyon sok boldog születésnapot Pici Lili!

2018. november 16. - Apának (szülőnek) lenni szuper!
(Libor) Zolit a FB-on ismertem meg, aztán persze találkoztunk is. Hivatalnok és művészlélek, de ami számára a legfontosabb titulus: apa. A problémák sem jelenthettek akadályt, hogy lányával mély kapcsolata megmaradjon ugyanolyan jónak, mint korábban. Összehoztak egy kis könyvet Fidófüzet néven, mely a közös beszélgetések és Zoli verseinek egy részét tartalmazza Lelle (Fidó) illusztrációival. Ezt mutatták ma be a publikum számára. Zoli írásait örömmel szoktam olvasni, hiszen rengeteg közös pontot találni bennük. Egyik legfontosabb az apaság kérdése. Csodálatos érzés Picikémmel, hogy itt van nekünk Lili és Márkó. Nem akarok felnőni, gyerek akarok maradni velük közösen! Mert ha már felnövünk, sok minden jónak vége lesz. Kívánom, hogy mindenki élje meg: apának (szülőnek) lenni szuper!

2018. november 15. - Hiszen még csak most randiztunk először!
Ismételten meg kell állapítanom, hogy nagyon gyorsan repül az idő. Ma 17 éve volt az első randink Anettemmel. Tudom, szerinte ez nem randi volt, csak szimplán moziba mentünk. Nem autóval vagy busszal, hanem szépen kisétáltunk a Széchenyivárosból az Auchannál lévő moziba. Anettemet zavarta, hogy végig útközben be nem állt a szám, de gondoltam most kell kibeszélnem magam, mert később nem biztos, hogy szóhoz jutok! Vártam a randit, a másnap reggeli telefonbeszélgetést, minden szuper volt. Ma nem moziba mentünk, hanem a Thália Színházba, hogy megnézzük az Oscart: hogyan lehet jól kijönni egy családi zűrzavarból. Picikém! Köszönöm neked, hogy együtt vagyunk azóta is. Nagyon szeretlek!

2018. november 14. - Egy érdekes álom
Álmomban Kecskemét egyik ismert közéleti szereplőjének a házában voltam, miután élete párját aznap temettük. A vendégek elmentek, mi maradtunk, illetve egyik gyermeke. Korábban keveset beszélgettünk, de az álmomban pár perc után olyan volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Egyszer csak elmosolyodott, ekkor megkérdeztem, hogy nem fáj-e neki ez az óriási veszteség? Mire csak annyit válaszolt elcsukló hangon: "Péter! A párom el akart menni, mert a belső hangok már jó ideje ezt mondták neki." És ekkor keltem fel. Vajon tényleg lehet olyan helyzet, amikor az ember hallgat az ilyen hangokra? Megtehetjük, hogy eldobjuk az életünket? Kérdések egy érdekes álom után, melyek remélem soha nem fognak megtalálni...

2018. november 12. - Katona Józsefre emlékeztünk

Az idén 650 éves Kecskemét egyik leghíresebb polgára Katona József, akinek többek között a Bánk bánt köszönhetjük. Tegnap volt 227 éve, hogy megszületett és erre emlékeztünk meg a mai napon a róla elnevezett téren. A színjátszókat nézni, míg Székelyné Kőrös Ilona történészt hallgatni volt öröm. Egy kicsit bepillantást nyerhettünk Katona életébe és munkásságába, aki nem csak drámaíróként, de városi főügyészként is jeleskedett. Hivatali munkája során az igazságot kereste, ezzel is támogatva a közösséget és az egyént egyaránt. Neve egybeforrt Kecskeméttel, a város polgáraiként méltán vagyunk rá büszkék. (Fotó: Keol.hu)

2018. november 4. - Veszteségek napjai

Az elmúlt pár nap leginkább az elmúlásról, a veszteségekről, a halálról szóltak. Megemlékeztünk az elhunyt szeretteinkről: emberek ezrei töltötték meg élettel a temetőket. Figyeltem az embereket, mennyire különbözőek a generációk: az idősek arcán ott ült az elmúlhatatlan fájdalom érzése. Számukra a temetőbe járás az élet szerves része, hogy a szeretteik közelében lehessenek. A középkorúak inkább a legfiatalabbaknak idézték fel, amit anno átéltek gyerekként, vagy amit a felmenőik meséltek. Az egyének gyászát ma pedig felváltotta az országé: 1956. november 4-én megindultak a szovjet csapatok, hogy leverjék a magyar forradalmat. Nem kíméltek senkit és semmit: az elnyomók végigsöpörtek Hazánkon és minden ellenállóval vagy így, vagy úgy, de leszámoltak. A veszteség örök. De akiket elvesztettünk, azok bennünk és az emlékeinkben élnek tovább.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz