Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Riczu Péter - Hírek

Hírek

Hírek, információk, vélemények, gondolatok

Az ember megy ide-oda, teszi a dolgát. Így vagyok ezzel én is. Végzem a munkám nap, mint nap. Élvezzük az életet a Párommal és
két gyerkőcünkkel: Lilivel és Márkkal. Utazunk, mozizunk, színházba járunk, együtt vagyunk a barátainkkal, stb. És természetesen ott van a közösség. Legyen szó a rászorulók megsegítéséről, a politikáról, vagy a közösség építéséről. Azokról ez eseményekről olvashatsz itt, melyeket fontosnak érzek megosztani Veled.
A képek részben saját készítésűek, részben az internetről vannak letöltve.


2018. december 25. - Áldott ünnepeket!
Az év utolsó napjainak arról kellene szólni, hogy ünnepeljük Jézus születését, hogy sokkal több figyelmet fordítunk szeretteinkre (ha már az év közbeni hajtás miatt ez nem mindig sikerül). Rendet teszünk a lelkünkben, mellette pihenünk, kikapcsolódunk. A korábbi hónapok problémáit hátrahagyva örülünk egymásnak. Segítünk mindazoknak, akik esetleg rászorulnak. Hiszen mindannyian tudjuk: adni jó. Adni azonban nem csak javakat lehet: sokszor egy jó szó is csodákra képes. És ilyentájt észrevesszük, átéljük az apró csodákat. Kedves Családtagok, Rokonok, Barátok, Ismerősök! Ezúton kívánunk áldott, békés karácsonyi ünnepeket! Péter, Anett, Lili, Márk

2018. december 23. - Megkeresztelve
Lili születése óta folyamatosan mondta a család, Márkó megérkezése óta pedig pláne hallgattam, hogy ideje volna már megkeresztelni a Gyermekeinket. De miért akkor, amikor ők akarják? Miért ne lehetne akkor, amikor mi szeretnénk? És így alakult a dolog, hogy a mai napon a Római Katolikus Templomban Finta atya megkeresztelte életünk két legcsodálatosabb ajándékát. Krisztus születésnapja előtt egy nappal ez hatalmas öröm volt számunkra. Felemelő érzés volt hallgatni az atya beszédét és átélni a pillanatot Lili és Márkó esetében is. Mostantól a testvéreink hivatalosan is keresztszülők lettek, akiknek ezúton is köszönjük, hogy vállalták ezt a felkérést. Lili és Márkó a keresztség szentségének köszönhetően közelebb kerültek az Úrhoz.

2018. december 21. - Amikor a 660-as találkozik a 650-essel
Alsóbereckiben rengeteg időt töltöttem gyerekkoromban, hiszen itt volt az óvoda vezetője Nagyi, Papó pedig az iskola igazgatója. Sokan szerették, szeretik őket a mai napig is a községben, ahol az egykori szolgálati házból és az iskolából egy szép könyvtárat hoztak létre. Annak megnyitójára nem tudtam menni, de most örömmel vettem részt az idén 660 éves településről szóló könyvsorozat első kötetének ünnepélyes bemutatásán. Megtisztelő volt, hogy az idén 650 éve várossá lett Kecskemét Megyei Jogú Várost is képviselhettem: Szemereyné Pataki Klaudia polgármester asszony és Mák Kornél alpolgármester úr jóvoltából Kecskemétről szóló könyveket adhattam át Emriné Bajnok Zita polgármester asszonynak és Alsóbereckinek. És amit az átadáskor mondtam: http://www.riczupeter.hu/download/181221-1.pdf Fantasztikus érzés volt egy napot ott tölteni ahol több, mint 30 éve csodálatos élményekkel gazdagodtam! Most újakat szereztem, jövőre folytatjuk! Köszönöm a meghívást!

2018. december 20. - Az érem két oldala
Mint jóformán mindennek, az éremnek is két oldala van. Bár ha jobban megnézzük, akkor látjuk, hogy három. A harmadik az a bizonyos arany középút, amire illő volna törekedni
, hiszen a szélsőségek nem igazán visznek előbbre bennünket. Itt van most a 400 órás túlóra / rabszolga törvény (ki hogy szereti). Az egyik oldal (kormány) azt mondja, hogy ez rendezni fogja a túlórák visszásságát, aki többet akar dolgozni, az így most többet fog tudni. A másik oldal (ellenzék) elnyomásról, a munkavállalók kizsigereléséről, a multik zsebének kitöméséről beszél. Mindkettőben van igazság és persze ferdítés is. Hiszen a pártok és a politikusok azon dolgoznak, hogy a hatalmat megszerezzék és/vagy megtartsák. Csak ezt lehetne kulturáltan, normálisan. Nem mindent erőből, a szereplőkkel történő megbeszélések mellőzésével. És lehet akár tüntetve, csak nem úgy, hogy lemegyünk idiótába, baromságokat óbégatva, ill. rongálással. Egy nemzet vagyunk, egy Hazánk van, közös a célunk. Milyen jövőt teremtünk így gyermekeinknek?

2018. december 18. - A király beszéde
Maga a történelem egy fantasztikus előadásba belesűrítve... VI. György életébe nyerhettünk betekintést - a Kecskeméti Katona József Színháznak és külön Zayzon Zsolt színművésznek köszönhetően - mielőtt trónra lépett volna. György gyermekkori traumák miatt dadogott, ennek gyógyításában segített neki egy beszédterapeuta. Mi okozta a problémákat? Hogyan jutott el idáig? A trónért harcolni kell vagy csak simán az ember ölébe hull ez a fajta szolgálat? Bárki méltó lehet rá? Kiből lesz a jó uralkodó? A király mindenek felett áll? Rengeteg kérdés, de tisztán látni mi kívülállók sohasem fogunk. Azt én is úgy gondolom, hogy egy jó vezető (uralkodó, államfő, cégvezető, stb.) elsősorban ember, akinek törődnie kell a hierarchiában alatta lévőkkel. Meghallgatja őket, figyel rájuk. Megmutatja, hogy ő is egy közülük. Ugyanakkor irányt mutat, ha kell egy beszéddel is. Mert a (leírt és) kimondott szavaknak óriási ereje van.

2018. december 16. - Boldog születésnapot Tökipók!
Már négy éve itt van velünk Márkó... Két Gyerkőc, két stílus. Lili igazi hölgy, akiben megvannak az ehhez szükséges allűrök is: vérprofi kiscsaj, tiszta Anyja! Márkó pedig le sem tagadhatná, hogy pasi! Alig esett le a tojáshéj a hátsójáról, már úgy viselkedik, ahogy azt csak jó pár évvel későbbre vártuk. Anya és Apa szerint visszanyal a fagyi: Márkó ugyanolyan, mint én kiskoromban. Ma együtt ünnepeltük a mi négy éves szeretetgombócunkat Anyáékkal, Zsófiékkal, Kepával és nagy örömünkre Nagyival. Köszönöm Picikém, hogy megajándékoztál a mi két csodálatos Gyermekünkkel! Drága Kisfiam! Nagyon örülünk, hogy itt vagy nekünk! Nagyon sok boldog születésnapot kívánok Márkó! Szeretlek!

2018. december 14. - Évzáró
Ma este a Vásárhelyi Iskola adott otthont Petőfiváros-Felsőszéktó hagyományos évzáró ünnepségének, melyen Kósa József meghívásából vett. A diákok betlehemes előadását mindenki a szívébe zárt azonnal. Ezt követte az oklevelek és elismerések átadása. Az a jó közösség, ahol mindenki bele tud adni valamit a közösbe, mert így kovácsolódnak majd egy családdá, és ezáltal jobban veszik majd az akadályokat. Az este folyamán sikerült jó pár nagyon kedves ismerőssel beszélgetni. Előjöttek a régi emlékek, a jelen kihívásai és a jövő lehetőségei. Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok Petőfiváros-Felsőszéktó minden polgárának is!

2018. december 12. - Decemberi nyaralás az AMICO fedélzetén
Este visszautaztunk térben és időben a Kecskeméti Katona József Színház Nyaralás c. előadásának kapcsán. A művészlélek és a művészvilág sokszor eltér a "normálistól", néha azon kapjuk a fejünket, hogy teljesen más dimenziókban élnek. Így történt ez az AMICO fedélzetén nyaraló társasággal is. Színész, producer, zeneszerző, rendező, forgatókönyvíró egy kupacban a családdal, barátokkal, szeretőkkel és a személyzettel. Itt van velünk a komplett olasz művészvilág: Ennio, Adriano, Federico, Sophia, stb. Az olasz virtus, a szerelmi szálak (és az ebből eredő konfliktusok, valamint galibák), a humor és a zenék teljesen magával ragadtak. A retro olasz zenéket kicsit hiányoltam, de még így is örömmel hajókáztunk a társulattal és digó kalandjaikkal. "Nyaralunk, ha beledöglünk is!" Horgonyt fel!

2018. december 9. - Hétvége a Hűség Városában
A
nyáékkal és Zsófiákkal közösen töltöttük a hétvégét Sopronban. Kicsit nehézkesen indult a dolog, de aztán minden szuper volt! Arra is gondoltunk, hogy Kecskeméttől távol ismerősökkel sem fogunk találkozni, nem kell félni attól, hogy felismernek - hahaha. Nem jött össze, mert péntek este a szálloda halljában kapásból vagy tíz ismerőssel találkoztunk, aztán később újakkal az étteremben, majd az adventi vásáron. Nem jött össze, ez van. De természetesen nekik is szívből örültem, örültünk. Utoljára 12 éve voltunk itt Anettemmel. Akkor feljött velem a Tűztoronyba, most ezt kihagyta. De mi férfiak Lilivel közösen megmásztuk! Csavarogtunk, sétáltunk, élveztük a vásári kavalkádot, a csodaszép belvárost, a wellnesst, az esti partikat a hotel bárjában - de legfőképpen egymás társaságát. Kellenek az ilyen családi programok, hiszen túl rövid az élet ahhoz, hogy elég időt töltsünk a szeretteinkkel. Részemről máskor is mehetünk ilyen családi kiruccanásra!

2018. december 5. - Este beköszönt a Mikulás
A mai is ugyanolyan este volt, mint a többi: játék, zene, tánc, vacsi, fürdés. Egy valamit leszámítva: miközben a Gyerkőcök télapós dalokat énekeltek, egyszer csak meghallottuk a Mikulás hangját
... Átszaladtunk a másik szobába, és a cipőkben már ott voltak a csomagok! Mindannyian boldogok voltunk, hogy a Mikulás öregszik és elfelejt dolgokat, mert nem kaptunk virgácsokat. Vagy csak szimplán kis angyalok vagyunk mind a négyen és nem jár nekünk?! Öröm volt nézni Lilit és Márkót, ahogy tépik fel a csomagokat, kóstolnak, csereberélnek: gyerekek, akik még önfeledten tudnak élni és gondolkozni. Nemhiába, az élet tele van kisebb-nagyobb csodákkal. Csak észre kell venni...

2018. november 24. - Ne kergess hazug álmokat!
Arthur Miller, Az ügynök halála c. nagysikerű darabját vitte színre a Kecskeméti Katona József Színház, Kőszegi Ákossal a címszerepben. Nem kis feladat, de a színművészeink ismét hozták a profizmusukat, köszönjük! És mit kaptunk? Azt, amit vártunk: elgondolkodhattunk a saját életünkről. Az embernek legyenek mindig álmai, melyeket el akar érni. Azonban a hazug álmok és illúziók olyan világba vihetnek bennünket, ahonnan nehezen lehet visszatérni. Én nem akarom úgy nevelni a Gyermekeimet, ahogy Willy Loman tette. Nem emelhetem az egyiket piedesztálra, míg a másikat elnyomom. Nem bánhatok úgy a Feleségemmel, ahogy ő: meg kell becsülnöm, hiszen szeretem. És nem adhatok fel mindent a hamisságért. Oly egyszerű az élet: meg kell találni az arany középutat és a valóság talaján állni. Élj, valósítsd meg az álmaidat, de ne kergess hazug álmokat!

2018. november 18. - Csoda hét éve
Ki gondolná, de már hét éve itt van velünk egy apró csoda, aki a tesójával együtt beragyogják az életünket. Megkönnyeztem, amikor anno megláttam Anettemet és Lilit is. A kezembe vettem az én gyönyörű pici szép Szerelmemet, és tudtam, el vagyok veszve. Azóta is bármikor le tud venni a lábamról... Drága Picikém! Köszönöm, hogy megajándékoztál Lilivel és utána Márkóval! Szeretlek Titeket! Neked pedig nagyon sok boldog születésnapot Pici Lili!

2018. november 16. - Apának (szülőnek) lenni szuper!
(Libor) Zolit a FB-on ismertem meg, aztán persze találkoztunk is. Hivatalnok és művészlélek, de ami számára a legfontosabb titulus: apa. A problémák sem jelenthettek akadályt, hogy lányával mély kapcsolata megmaradjon ugyanolyan jónak, mint korábban. Összehoztak egy kis könyvet Fidófüzet néven, mely a közös beszélgetések és Zoli verseinek egy részét tartalmazza Lelle (Fidó) illusztrációival. Ezt mutatták ma be a publikum számára. Zoli írásait örömmel szoktam olvasni, hiszen rengeteg közös pontot találni bennük. Egyik legfontosabb az apaság kérdése. Csodálatos érzés Picikémmel, hogy itt van nekünk Lili és Márkó. Nem akarok felnőni, gyerek akarok maradni velük közösen! Mert ha már felnövünk, sok minden jónak vége lesz. Kívánom, hogy mindenki élje meg: apának (szülőnek) lenni szuper!

2018. november 15. - Hiszen még csak most randiztunk először!
Ismételten meg kell állapítanom, hogy nagyon gyorsan repül az idő. Ma 17 éve volt az első randink Anettemmel. Tudom, szerinte ez nem randi volt, csak szimplán moziba mentünk. Nem autóval vagy busszal, hanem szépen kisétáltunk a Széchenyivárosból az Auchannál lévő moziba. Anettemet zavarta, hogy végig útközben be nem állt a szám, de gondoltam most kell kibeszélnem magam, mert később nem biztos, hogy szóhoz jutok! Vártam a randit, a másnap reggeli telefonbeszélgetést, minden szuper volt. Ma nem moziba mentünk, hanem a Thália Színházba, hogy megnézzük az Oscart: hogyan lehet jól kijönni egy családi zűrzavarból. Picikém! Köszönöm neked, hogy együtt vagyunk azóta is. Nagyon szeretlek!

2018. november 14. - Egy érdekes álom
Álmomban Kecskemét egyik ismert közéleti szereplőjének a házában voltam, miután élete párját aznap temettük. A vendégek elmentek, mi maradtunk, illetve egyik gyermeke. Korábban keveset beszélgettünk, de az álmomban pár perc után olyan volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Egyszer csak elmosolyodott, ekkor megkérdeztem, hogy nem fáj-e neki ez az óriási veszteség? Mire csak annyit válaszolt elcsukló hangon: "Péter! A párom el akart menni, mert a belső hangok már jó ideje ezt mondták neki." És ekkor keltem fel. Vajon tényleg lehet olyan helyzet, amikor az ember hallgat az ilyen hangokra? Megtehetjük, hogy eldobjuk az életünket? Kérdések egy érdekes álom után, melyek remélem soha nem fognak megtalálni...

2018. november 12. - Katona Józsefre emlékeztünk

Az idén 650 éves Kecskemét egyik leghíresebb polgára Katona József, akinek többek között a Bánk bánt köszönhetjük. Tegnap volt 227 éve, hogy megszületett és erre emlékeztünk meg a mai napon a róla elnevezett téren. A színjátszókat nézni, míg Székelyné Kőrös Ilona történészt hallgatni volt öröm. Egy kicsit bepillantást nyerhettünk Katona életébe és munkásságába, aki nem csak drámaíróként, de városi főügyészként is jeleskedett. Hivatali munkája során az igazságot kereste, ezzel is támogatva a közösséget és az egyént egyaránt. Neve egybeforrt Kecskeméttel, a város polgáraiként méltán vagyunk rá büszkék. (Fotó: Keol.hu)

2018. november 4. - Veszteségek napjai

Az elmúlt pár nap leginkább az elmúlásról, a veszteségekről, a halálról szóltak. Megemlékeztünk az elhunyt szeretteinkről: emberek ezrei töltötték meg élettel a temetőket. Figyeltem az embereket, mennyire különbözőek a generációk: az idősek arcán ott ült az elmúlhatatlan fájdalom érzése. Számukra a temetőbe járás az élet szerves része, hogy a szeretteik közelében lehessenek. A középkorúak inkább a legfiatalabbaknak idézték fel, amit anno átéltek gyerekként, vagy amit a felmenőik meséltek. Az egyének gyászát ma pedig felváltotta az országé: 1956. november 4-én megindultak a szovjet csapatok, hogy leverjék a magyar forradalmat. Nem kíméltek senkit és semmit: az elnyomók végigsöpörtek Hazánkon és minden ellenállóval vagy így, vagy úgy, de leszámoltak. A veszteség örök. De akiket elvesztettünk, azok bennünk és az emlékeinkben élnek tovább.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz