Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Riczu Péter - Hírek

Hírek > 2019

Hírek, információk, vélemények, gondolatok

Az ember megy ide-oda, teszi a dolgát. Így vagyok ezzel én is. Végzem a munkám nap, mint nap. Élvezzük az életet a Párommal és
két gyerkőcünkkel: Lilivel és Márkkal. Utazunk, mozizunk, színházba járunk, együtt vagyunk a barátainkkal, stb. És természetesen ott van a közösség. Legyen szó a rászorulók megsegítéséről, a politikáról, vagy a közösség építéséről. Azokról ez eseményekről olvashatsz itt, melyeket fontosnak érzek megosztani Veled.
A képek részben saját készítésűek, részben az internetről vannak letöltve.


2019. december 23. - Áldott ünnepeket!
Ismét elérkeztünk az év egyik legszebb napjához, karácsonyhoz. Együtt a család, és közösen emlékezünk Jézus születésére. A minket körülvevő világ sokszor kegyetlen, de legalább ezekben a napokban megpróbálunk tényleg szeretettel közeledni embertársaink felé. Igyekszünk feledni a rosszat és arra gondolunk, hogy szebb is lehetne a világ. Mi négyen ennek jegyében kívánunk minden kedves családtagunknak, rokonunknak, a barátainknak, közeli és távoli ismerőseinknek, munkatársainknak áldott békés karácsonyi ünnepeket!

2019. december 17. - Liliomfi
Már csak mi ketten maradtunk Anettemmel Kányai uram fogadójában, pedig pár perccel ezelőtt még tele volt élettel az egész. Hiszen a fogadós és családja, Szilvai Tódorék, Schwartz és fia, a két cigány (akik közül az egyik nem is Petőfi), no meg a kis színész társulat is - Liliomfi vezetésével - az összegabalyodott szálakat kicsomózták és boldogan éltek tovább. Imádtam anno a filmet is Darvas Ivánékkal, de most a Kecskeméti Katona József Színház is egy olyan előadással kápráztatott el bennünket, hogy szem nem maradt szárazon. Sírtunk, nevettünk, mulattunk és elgondolkodtunk az életen. A művészek sziporkáztak, az jött le nekünk, hogy ők is élvezték a produkciót. Mi pedig még annál is inkább! "Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem."

2019. december 14. - A pillangók szabadok
Adott egy egyedülálló, megsebzett, vak férfi az egyik, míg egy szabadelvű nő a másik lakásban. Megismerkednek, és elkezdődik valami közöttük. Ez a valami maga a szerelem, a kölcsönös vonzódás, az egymás megsegítése. Minden csupa öröm és boldogság, aztán megérkezik a mama és a nagy szerepet kínáló rendező is. Kiderül, hogy semmi sem az, ami. A belső félelem és az érzések visszarepítik őket a megismerkedésük előtti időkbe, de már szenvednek. Tragikusnak tűnik - az is - de mégis úgy tálalták mindezt a színházunkban, hogy nagyokat nevettünk a helyzeteken (kivéve a végén). Kitől kell jobban tartanunk? Attól, aki meg akar óvni a világ veszélyeitől vagy attól, aki meg akarja mutatni nekünk, mit is jelent élni? Vajon magunkhoz tudunk olyasvalakit láncolni, aki szabadnak született, aki nem bírja a kötöttségeket? Szerintem nem, és nem is szabad. Mert a pillangók szabadok...

2019. december 12. - Apró kövek az életünkben
Néha rám tör és akkor az élet nagy vagy éppen apró dolgairól elmélkedem. Legtöbbször akkor teszem, amikor nem tudok elaludni, kint állok az erkélyen és figyelem az éjszakai várost. Nevezhetjük ezt éjszakai megvilágosodásnak... Most éppen azok az apró kövek jutottak eszembe, melyekből az életünk is felépül. Ilyen a család, a barátok, az ismerősök, a munkánk, stb. Vagy akár egy-egy esemény, cselekedet. Mindegyik az életünk része, ezekre rakódnak a további kövek. Van köztük olyan, melyet kivennénk és eldobnánk jó messzire, de nem tehetjük, mert akkor megbillenne az egész. Tapasztalást nyertünk általuk, melyre emlékeznünk kell. Esetleg nézhetünk helyette egy másik, hasonló kategóriájú követ, mely szintén az életünk részévé válhat. Az alapkövek elmozdíthatatlanok, a többit pedig úgy rakjuk egymásra, hogy örömünket leljük benne. Hiszen vannak rossz dolgok, de az élet tele van jó dolgokkal, boldogságot rejtő apró kövekkel. Ezeket kell megtalálni és megőrizni.

2019. december 5. - Ho-ho-hó, nagyszakállú Télapó
Ma este egyszer csak kopogtatott valaki az ajtón. Nekem dolgozni kellett, így mondtam Lilinek és Márkónak, hogy nyissák ki ők az ajtót úgy, hogy Anettem is megy velük. Volt nagy meglepetés, hiszen maga a Mikulás kopogtatott nálunk! Messziről jött, már sok jó gyereknél járt, így már kezdett fáradni is. Leült és úgy hallgatta meg a Gyerkőcök zenés produkcióját. Nagy franc volt a Mikulás, mert nekünk, szülőknek is kellett énekelni. Még szerencse, hogy Lili és Márkó besegített nekünk, különben nagy bajban lettünk volna! A Mikulás nagyon felkészült volt, sok dolgot tudott a Kicsikről, amit meg is osztott velük, velünk. Ezt követően a hatalmas zsákból átadta mindenkinek a névre szóló csomagot, majd egy közös fotó után elindult a világ többi gyermekéhez. Öröm volt látni a Gyerkőcöket, a boldogságot a szemükben. Ezek a pillanatok örökre megmaradnak, ezekből gyűjtünk erőt. Most újabb évet kell várnunk, mire ismét bekopog a nagyszakállú Télapó...

2019. november 30. - Advent Mariazellben
Anettemnek meglepetésnek szántam, hogy egy szuper szervező páros szavára hallgatva a mai napot az ausztriai Mariazellben töltsük. Igaz, kicsit korán kellett kelni, sokat buszoztunk, de a látvány és az élmények mindennel kárpótoltak. Festői tájakon utaztunk, ahol sütött a nap, közben esett a hó és a kristálytiszta patak vizébe hullottak a hópelyhek. Mariazell egy mesés kis hegyi város Stájerország és Alsó-Ausztria határán és egyben Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelye. Megnéztük (és természetesen meg is kóstoltuk), hogyan készítik a titkos családi recept alapján az Arzberger likőrt, majd a Pirker üzemében a mézeskalács csodákat. A város kis főterén az adventi forgatagban hallgattuk a fúvósokat, ettük a knédlit, a sajtot, és közben a távolban az Alpok havas csúcsait néztük a Bazilika elől. Ezúton is szeretném megköszönni a Hírös Vándornak és az Ő kedvesének az élményeket! Köszönjük Robi és Móni! És jön a költői kérdés: mikor és hova megyünk legközelebb?

2019. november 15. - 18 évesek lettünk, ismerkedünk az élettel
Még mindig azt mondom, hogy 2001. november 15-én randiztunk Picikémmel, nem csak szimplán kisétáltunk az Auchan melletti moziba filmet nézni. Anettem továbbra is állítja: ez nem volt randi - hiszen virágot sem vittem. Azóta eltelt 18(!) esztendő, nagykorú lett a kapcsolatunk. Idén az évfordulós mozizás helyett a Kecskeméti City Balett legújabb produkcióját, a Mutatvány de la Danse-t néztük meg a Színházunkban. Káprázatos előadásban volt részünk! Miről szólt?  Azt nem tudom pontosan, de nekem az életről. Felelevenedett a történelem és közben megmutatták nekünk, hogy mik az igazán fontos dolgok: az élet, az öröm, a szerelem, a szeretet, az egymás melletti elköteleződés. Mint egy kapcsolatban, mint a mi kapcsolatunkban. A közös 18 évünk alatt sok mindent megtapasztaltunk ezekből, és még sokat meg is fogunk. Hiszen előttünk az élet, amivel még mindig ismerkedünk. Szeretlek Picikém!

2019. november 12. - Péterek nagy találkozása 2.0
"Ki mondja meg nekem, hogy most mi a fene legyen? Csak ide-oda szökellek, mint zerge fenn a hegyen." Hogy a Rapülők által megénekelt szituációt elkerüljük az üzleti életben, szükségünk lehet egy GPS-re, azaz a Geszti Péter Special-ra! Augusztus után ismét találkozhattunk, ezúttal a Brand Network Business, a Vodafone és Kecskemét Megyei Jogú Város jóvoltából szervezett Vállalkozói napon. Tartalmat és sztorit kell eladni, nem terméket. Ehhez szükségünk van a jó arculatra és a megfelelő átvivő közegre, pl. az influencerekre. Alap igazságok és általánosságok hangzottak el, amiért nem fizetne az ember. Ami pluszt jelentett ebben a napban, az Geszti személye és az esettanulmányokkal bőven megspékelt profi előadása.  A nap végén a mikrofon is előkerült, hogy elmondjuk: "Aki hallja, adja át! Mi vagyunk a grund!" Ezen poszt után várjam Péter barter ajánlatát?

2019. november 9. - Lili, Márkó, Aladdin, Jázmin, Dzsinn és a varázslat
Már az új évad premier előadásainak bejelentésekor kinéztük magunknak az Aladdin és a csodalámpát. Aztán találkoztunk a Jázmin hercegnőt alakító Fruzsival is, és mondta: szerinte ki ne hagyjuk, mert nem csak a gyerekek, a felnőttek is élvezik a produkciót! És milyen igaza volt! Mindkét Gyerkőc rá volt tapadva a színpadra, nem lehetett őket semmivel sem kizökkenteni. Márkó néha megakadt és kérdezte: ezt hogy csinálták? Meg kellett mondanom neki az igazat, hogy amit a színpadon lát, az bizony varázslat. Szuper előadás, nagyszerű színészekkel! Ezúton is köszönjük a csodát! Én pedig külön köszönöm, hogy a hazafelé vezető úton Lili és Márkó kívánságait kellett megjegyeznem, melyeket a Dzsinnek el kell juttatnom...

2019. november 1. - Élet és halál
Ma élettel teltek meg a temetők, hiszen nagyon sokan ilyenkor mennek elhunyt szeretteik sírjához. Van, akinek friss a gyász, és van, aki már évek, évtizedek óta él együtt vele. Egyesek évente csak egy-két alkalommal, míg mások akár minden nap ott van a temetőben. Szerintem itt is igaz, hogy nem a mennyiség számít. Nekünk, élőknek sokkal jobban fáj, nem tudjuk feldolgozni a helyzetet, elengedni elvesztett szerettünket. Aki odaát van, csak néz bennünket és vár: tudja, hogy egyszer ismét találkozni fogunk. Mert az egyik nincs meg a másik nélkül. Mint az élet és a halál.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz