Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

2020. október 26. - Öröm kapni, de még nagyobb öröm adni!
Hálás vagyunk azért, hogy az ART TeleCom nevében a mai napon ismét meg tudtuk vendégelni a Wojtyla közösség tagjait. Azt pedig külön köszönöm, hogy a 15 éves Wojtyla Házról szóló könyvet kaptunk ajándékba. Tulajdonképpen nem egy közösségről, hanem egy nagy családról szól ez a könyv. Egy család, mely figyel a tagjaira, szereti és óvja őket. Mi pedig a család közeli barátaiként megyünk hozzájuk, amikor tudunk...

2020. október 23. - Köszönettel és tisztelettel emlékezzünk '56 hőseire
"A harcban osztály- és felekezeti különbségek nélkül vett részt az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult." - Bibó István (1956)

2020. október 11. - Gyerekkori emlékek
Egy régi, nagyon kedves ismerősöm írta, hogy szeretett édesanyjának - Sacinak - születésnapja alkalmából emlékkönyvet szeretne készíteni, melyben az ismerősök, barátok, egykori munkatársak írnak pár gondolatot, emléket vele kapcsolatban. Nekem kettő is volt... Az egyik, hogy anno a sátoraljaújhelyi Művelődési Központban, ahol ő vitte a büfét, szinte állandó vendég voltam már 3 éves koromtól fogva. Valószínűleg ott alakult ki bennem a társasági élet szeretete. A másik emlékem, amikor ovis társammal egy nagy befőttesüveg békát engedtünk szét náluk a lakásban. Mindkét tini lánya ott sikítozott, mi pedig nagyokat nevettünk. Mindez már több, mint 35 éve történt. De most is örömmel gondolok rá, ahogy a boldog gyerekkoromra is. Vajon Lilinek és Márkónak milyen gyerekkori emlékei lesznek?

2020. október 8. - Fogaskerekek
Az életünket úgy is fel lehet fogni, hogy fogaskerekekből épül fel. Vannak kisebbek és nagyobbak egyaránt, melyek egymást segítve, mozgatva működtetik a nagy egészet. A két legnagyobb fogaskerék az egészség és a család: ezek szerintem a legfontosabbak az életünkben, ezekre kell a leginkább vigyázni. És ott vannak a kisebbek: barátok, munka, közösség, stb. A fogaskerekek kialakításukból és a mindennapi használatból adódóan sajnos kopnak. Némelyiket fel lehet újítani, viszont vannak olyanok, melyeket cserélni kell a hatékony működés érdekében. Mit újítunk fel és mi az, amit cserélünk? Az már csak a mi döntésünk.

2020. október 6. - Az aradi hősök
Ha egy anya életet ad gyermekének, az élete egyik legcsodálatosabb érzése. Olyan életet akar neki, melyben megtalálja a boldogságot, a mindennapi örömöket. Akarja, hogy küzdjön az álmaiért, hiszen mindenért meg kell dolgozni. Azt szeretné, hogy a föld, ahol született, ne csak egy hely legyen az életében, hanem a hazája. Az élet azonban nem mindig úgy osztja a lapokat, ahogy elterveztük. Éppen ezért semmi sem lehet annál fájdalmasabb, mikor egy szülő elveszíti gyermekét. 1849. október 6-án Hazánk fiai emelt fővel álltak Haynau hóhérai előtt Aradon. Elveszítettük őket, de örökre itt maradnak velünk, mert nem felejthetjük el őket. Nagysándor József honvéd tábornok utolsó szavai ezek voltak: "De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."

2020. október 3. - Gokart
Nem kellett sokáig fűzni, hogy menjek ma gokartozni. Gyerekkoromban ültem gokartban utoljára. Igaz, azt még lábbal kellett hajtani, nem is úgy ment, mint ezek! Kilenc fős csapatunk a pályán három részre szakadt: Miki és Laci versenyeztek az 1. helyért, a többiek egymás ellen küzdöttek, én pedig az életemért! Tényleg igaz, hogy itt aztán tövig kell nyomni a gázt és élvezni a száguldást, a kanyarokat, a csikorgó kerekek hangját pár centivel az aszfalt felett. A kezdeti szorongást felváltotta az adrenalin, a versenyszellem és a "Mikor jövünk megint?" érzés. Legközelebb a gyerkőcöket is ki kell hoznunk!

2020. szeptember 27. - Frissítő Rotary
Nagy örömmel vetettük bele magunkat a Benkó Zoltán Szabadidőközpontban megrendezett Hírös Félmaraton támogatásába. Sokat nem kellett gondolkodni rajta, hiszen egy olyan eseményről beszélünk, mely a mostani testet-lelket sanyargató COVID-os időszakban is rengeteg embert csábított el futni. Az 1998-ban alakult Rotary Club Kecskemét lelkes csapata a futóverseny egyik frissítő pontját biztosította a sportolók számára izotóniás itallal, vízzel, szőlőcukorral, banánnal és természetesen buzdítással. A mai is nap bebizonyította, hogy tisztességgel, barátsággal, jó szolgálattal mindannyian többek leszünk.
Pillanatképek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.3949626481719136&type=3

2020. szeptember 13. - Lili, a ministráns
Aki ismer, tudja: megvan a vallásom, azonban nem vagyok az a nagy templomba járó. Megtisztelő volt számomra, hogy 1-2 évvel ezelőtt megismertem Laci atyát, így adta magát, hogy a Szent Liturgián is össze kell majd futnunk. Szerencsére nem a mai volt az első alkalom. Hogy milyen a görög katolikus közösségünk? Mint egy nagy család, akikkel jó érzés találkozni, beszélgetni. És nem mellesleg a liturgián elhangzottak is sok pluszt adnak - lelkileg. Ma pedig külön öröm volt, hogy Lilit elcsábították ministrálni. Nagyon büszke voltam rá, és ezt el is mondtam neki. Ugyanúgy Apa is, aki közben az énekkart erősítette. A liturgia végén Apa kimondta a mai nap legszívbemarkolóbb mondatát: "Papácska milyen büszke lenne most, hogy immáron két dédunokája is ministrált."

2020. szeptember 13. - Peti meg a zsibi
Ez lehetne a címe egy mesekönyvnek is, de ahhoz még kevés időt töltöttem el a kecskeméti zsibpiacon. Vagy lengyel piac, vagy "az a nagy piac, a gokart pálya mellett". Anno Miskolcon mentünk a Zsarnaira, ami gyerekként nagy élmény volt. 1997 óta élek Kecskeméten, de ezt a helyi nevezetességet idáig nem látogattam. Ma egy kedves barátunk, Melinda hívott, igaz dolgozni: kipakolni, árulni, stb. A munka nem tartott sokáig részemről, mert elindultam felfedezni... Itt aztán tényleg van minden: tű, gyűszű, űrhajó! Az értékesítésre szánt gyönyörűen faragott asztalnál a fotelekből ették a sült kolbászt; és házilag írt VHS kazetták, úttörő jelvények, alig használt telefonok, míves üvegek, ruhák, cipők minden mennyiségben a zsibi többi részén. Nem vásároltam semmit, viszont rengeteg impulzus ért, hatalmas élményt adott a hely. Ide vissza kell jönni a családdal is...

2020. szeptember 10. - Mélymerülés
Megjelent a Mélymerülés lap legújabb száma, melyet mindig öröm olvasni. Annak a tudatában pláne, hogy szép és nemes célokat fognak vele támogatni. Ez nem csak egy lap, hiszen élményt ad az olvasónak és reményt a támogatottaknak.

2020. szeptember 9. - A Lilák megmutatták a monoriaknak
Szégyen vagy sem, akkor voltam utoljára KTE meccsen, amikor még az NB1-ben játszottak. Eltelt azóta egy kis idő, már éppen ideje volt a liláknak szurkolni egy jót. Kedves ismerősnek köszönhetően most is Apával tekintettük meg őket. Voltam már röplabda, futsal, kosárlabda mérkőzéseken, de ott kicsit másabb a hangulat. Itt a keménymag csapatta a rigmusokat, míg a csapat 4:1-re leverte a monoriakat. A szurkolók teljes átéléssel szurkoltak, sok új kifejezést tanítva ezzel a megjelenteknek. Szuperül éreztük magunkat, megérte a Széktói Stadionba ismét kilátogatni! Hajrá KTE, hajrá Hírös Város!

2020. szeptember 8. - XIII. Városi Civil Korzó
" A maszkos Civil Korzó" - ahogy Rigóné Kiss Éva (elnök, Városi Civil Kerekasztal) is nevezte a mai eseményt. Valóban, ilyen még nem volt, reméljük nem is lesz a későbbiek során. Azért is szeretem Kecskemétet, mert az itt élők szeretik ezt a várost. És ha már szeretik, tesznek is érte: teljesen mindegy, hogy az állam/önkormányzat vagy a civilség. Mert a lényeg az, hogy előre lendítsük Kecskemétet, tegyünk közösen a közösségért - mindenki a maga módja, tudása és lehetőségei szerint. És a Hírös Város rengeteg civil szervezettel büszkélkedhet: szociális, az egészségügy, sport, művészet, stb. területen. Segítjük egymást, mert abból mindannyian csak profitálhatunk. A Korzón daloltak nekünk a régebb óta fiatalok, az árusok pedig apró csodákkal fogadták a nagyérdeműt. Örülök, hogy itt lehettem! (Fotó: Hírös.hu)

2020. szeptember 5. - A piac apró csodái
10 évvel ezelőtt szoktam rá a piacozásra: ha már kitelepültünk, utána mentünk kávézni Mónihoz. Ha már ott voltunk, beszélgetésbe elegyedtem másokkal is. Egyre több embert ismertem meg, árusokat, közterületeseket, vásárlókat egyaránt. Ez egy nagy-nagy család, ahová öröm járni. Kialakultak a törzshelyek, az "udvari beszállítók köre": mert lehet hasonló terméket árul a másik is, na de akkor is... Minden egyes alkalommal találni a piacon valami apró csodát. Lehet ez a mentás meggy lekvár, egy új joghurt, egy ízletes kávé vagy egy adag sült vér. De ami még ezeknél is fontosabb: egy kedves szó, egy mosoly, sok-sok ismerős és barát.

2020. szeptember 2. - Már 4, akarom mondani 9 éve...
9 évvel ezelőtt a Polgármesteri Hivatalban titokban, a két tanúnk jelenlétében, majd 4 évvel ezelőtt immáron a család és a barátok előtt mondtuk ki a boldogító igent az Úr színe előtt.
"Egy hosszú út előtt állunk Picikém. Fogadom, hogy végig fogom majd a kezed és el nem engedem, mert szeretlek és csak Te lehetsz a társam egy ilyen úton."