Riczu Péter - Közösen a közösségért!

2018. június 1. - A díjat kapja...
A kecskeméti közönség! Ja, bocsi, mégsem! Hiszen mi egész évben csodálatos történeteket kapunk - prózában, zenében és táncban - a Katona József Színház társulatától. Így a díjat nem mi kapjuk, hanem a színészek és a teátrum minden egyes munkatársa! Ma este rendezték meg az Együtt a művészetért díjátadó gálát, és így ezúton is szeretnék minden díjazottnak szívből gratulálni! Estéről estére mindig mutatnak nekünk valami újat: hol sírunk, hol nevetünk, elgondolkodunk az élet nagy dolgain, vagy éppen az apróságokon. Külön öröm számomra, hogy személyesen ismerhetek néhány kiváló színművészünket és a szervezési irodára is mindig örömmel megyek be váltani pár szót a legszuperebb színházi szervezőkkel. A Színház minden munkatársa szívvel-lélekkel végzi a dolgát minden nap - másként nem is lehet. Várjuk a következő évadot? Naná! Hiszen megvan bennünk a színház szeretete és a 10 éves bizalom is...

2018. május 31. - Ballag már a vén ovis
Alig telt el pár nap 2015. szeptember 1. óta, amikor is reggel Lili belépett a Hosszú Utcai Óvoda ajtaján. Kialakultak barátságok, jöttek a nagy szerelmek, a rengeteg játék mellett elkezdődött egy kicsit a tanulás. Napról napra láttuk a fejlődést, ahogy a kis bölcsis gyermekből komoly ovis nő lett. Most pedig itt fotózkodunk az óvoda udvarán, miután a kis méhecskék egy szuper műsorral zárták le az óvodában töltött éveiket. Azt mondják a nagy öregek, hogy az iskolás évek még gyorsabban el fognak repülni, szinte észre sem vesszük és ismét ballagni fognak a csemeték. Szeretnénk köszönetet mondani az ovi minden munkatársának, főleg Editnek, Anitának, Katinak, Vicuskának, Gabinak, Flórának, Szilvinek! Nekik köszönhetően is volt Lilinek oly boldog az itt töltött pár esztendő. Lassan véget ér a mesék világa, hogy Liliék elinduljanak az iskola rögös, de annál szebb útján. Sok sikert apa Gyönyörű Pici Szép Szerelme!

2018. május 30. - "Színház az egész világ..."
Sokszor rá kell döbbennem arra, hogy az élet maga is egy nagy színház. Rengeteg alkalom van, amikor szerepeket játszunk, melyekbe hol érzelmeket, hol pedig kőkemény realitást viszünk. Hétfőn a Vastaps Produkció, most pedig a Katona József Színház mutatta be Molnár Ferenc "A testőr" c. darabján keresztül a férfi és női kapcsolatokat. Lehetünk akármilyen szerelmesek, félthetjük asszonyainkat, féltékenykedhetünk, jelenetet rendezhetünk, szembesíthetünk: nincs semmi esélyünk a nővel és a női rafinériával szemben! Csapdát állíthatunk imádott nőnknek, ő a szemünkbe fog nézni, sír, kiakad és támad. Még a végén mi leszünk az aljasok! Mert hiába tudjuk, mi is történt pontosan... "Az az igaz, öregem, amit egy asszony hazudik." És mi tudomásul vesszük ezt a hazugságot, mert nem tehetünk mást. Csak reménykedünk abban, hogy nincs másik testőr, aki elcsavarja imádott nőnk fejét, amikor a pontos idő "pontban hat".

2018. május 28. - A nő és a férfi
Korábban még nem voltunk zenés pinceszínházi előadáson, így ideje volt ezt is kipróbálni. A Vastaps Produkció társulata megmutatta nekünk, hogy milyenek is valójában a nők és a férfiak. Rövid, pár perces, zenékkel színesített szkeccsekben mindannyian magunkra ismertünk. Legtöbb esetben közhelyeket láttunk, régebb óta ismert poénokat, de mégis mindezt úgy tálalták, hogy a térdünket csapdostuk a nevetéstől. Amikor a NŐ-t mutatták, mi pasik bökdöstük a párjainkat: Látod, Te is ilyen vagy! Míg a férfi bemutatásakor a hölgyek lökdöstek: Remélem magadra ismersz! Nem vagyunk egyformák, másként vagyunk bekötve. Mi nem tudjuk beleélni magunkat annyira a különböző élethelyzetekbe, nem lelkizünk, örömmel használjuk az agyunkban lévő "semmi dobozt". A nők pedig mindennek az ellenkezői: finom, érző lények, akiknek a fejében minden mindennel összekapcsolódik, így mindenre pontosan (?!?!) emlékeznek, és akkor szúrnak, amikor csak akarnak. De számunkra így tökéletes a NŐ.

2018. május 27. - Mindenkit haza várnak
A sok születésnapi köszöntés fogadása és megválaszolása mellett természetesen másra is figyeltünk, hiszen ma van a gyereknap is! Így mind Lili, mind Márkó is kaptak kis apróságokat, illetve este bementünk a főtérre, hogy megcsodáljuk az ezer lámpás éjszakája keretében az égbe emelkedő több szász lufit. Lili és Márkó nagyon élvezte, ahogy szállnak a lufik, mosolyogtak és még otthon is meg kellett nézni, hogy van-e lufi a levegőben. Mi pedig arra gondoltunk Anettemmel, hogy mennyire szerencsések vagyunk! Hiszen mindkét Gyerkőcünk itt van velünk, egészségben, boldogságban. Másoknak sajnos nem adatik meg ez a csoda, pl. azért, mert eltűnt a gyermeke. Szerintem nincs is annál nagyobb fájdalom, mint a gyermek elvesztése. Segíteni kell az eltűnt gyermekeknek abban, hogy minél előbb hazataláljanak. Az égbe emelkedő több száz világítós lufi is utat mutatott nekik. Hiszen mindenkit haza várnak...