Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 

2018. július 21. - Az igazi hihetetlen család
Családilag megnéztük délelőtt a Hihetetlen család 2-t. A két Kicsi (meg a többi gyerek) megint jókat kacarászott. Igaz, mi felnőttek megint előnyben voltunk: többet láttuk az első részt, ill. nekünk jobban feküdtek a poénok és az akciójelenetek. Lili abszolút nyugodtan végig tudta ülni a közel lát órás filmet, Márkónak ez még nehezebben ment. Az utolsó fél órában már inkább felállt, Anettem ölébe ült és néha-néha megnézte, hogy a mögöttünk ülők rendesen nézik-e a mesét. Megérte elkészíteni a folytatást (a Disney-nek anyagilag tuti), mert mindenki jól érezte magát. Nem egyszerű feladat megfelelően összpontosítani a családra és a munkára. Meg kell találni az ideális egyensúlyt, mindkettőben minél jobban teljesíteni, stb. Egyszerű a gyereknevelés? Nem mindig, viszont annál szebb és szórakoztatóbb! Én vagyok a legboldogabb a világon, hogy ilyen hihetetlen családom van! Hihetetlen szuper!

2018. július 17. - Újabb ART TeleCom előadás és ebéd a Wojtylában
Mindig öröm, ha hívják az embert, mert az azt jelenti, hogy számíthatunk egymásra. A Wojtyla Házban is letelepített Hikvision biztonságtechnikai kamerarendszerről, és úgy általában ezen rendszerekről (működés, elemek, érdekességek) tartottam előadást (http://wojtyla.hu/s_!news/i__94/i__28970). Sajnos idővel minden felett eljár az idő, így az analóg világból viszonylag rövid idő alatt átértünk a digitálisba. Jöttek a megbízhatóbb új megoldások és technológiák, melyek még egyszerűbbé és kényelmesebbé tették/teszik a felhasználók életét. A biztonságunk érdekében pedig szükségesség váltak ezek a rendszerek, így a Wojtyla Háznál is. Vigyáznunk kell magunkra, egymásra, a megteremtett értékekre. Az előadás után a konyha kiváló művészeinek köszönhetően egy igen ízletes vadassal láttuk vendégül a Wojtyla népes családját (http://wojtyla.hu/s_!news/i__80/i__28971). Köszönjük az újabb kapcsolatteremtéssel teli találkozást!

2018. július 16. - Vége a foci VB-nek
Nagyon sokan várták a foci VB-t, hiszen az emberek igen nagy száma szereti a jó focit. Tegnap sajnos kikaptak a horvátok és a franciák ismét világbajnokok lettek, de ugye egyszer fent, egyszer lent. A legelején még a németeknek szurkoltam, de sajnos kiestek - ahogy haladtunk előre, sorban mindenki. Egyszer csak eljutott a VB arra a pontra, amikor már átcsapott EB-be, hiszen kizárólag európai csapatok versengtek. Rengeteg izgalom volt a meccsek során, így mindig volt valami beszédtéma másnap. Milyen szép lenne, ha a magyaroknak ismét szurkolhatnánk egy ilyen eseményen! A '80-as években - amikor utoljára kint voltunk ilyen világversenyen - még nem érdekelt a profi futball, nem láttam az akkori hatalmasokat. Nekünk elég volt, hogy lementünk a játszótérre és ott rúgtuk a bőrt. A játék volt a lényeg, nem más. A mai futball és sok más sportág már sajnos kevésbé szól a játékról, de így is megyünk és nézzük. Mert mind a mai napig szórakoztat és a szurkolóknak ez a legfontosabb. No meg a hazai győzelem!

2018. július 13. - Péntek 13 miatt, esetleg mert simán bunkók?
Nem tudom eldönteni, hogy csak a péntek 13 miatt zakkantak meg ma páran, esetleg szimplán bunkók... Történt ugyanis, hogy délelőtt autóval mentem az Akadémia körúton, és már messziről látszott, hogy egy anyuka a babakocsiban lévő kisbabájával, illetve a kezét fogó kb. 2-3 éves kislányával át szeretne menni az egyik lámpa nélküli zebrán. Előttem ment három autó és egyik sem volt hajlandó megállni, hogy átengedjék őket - nekem nem esett nehezemre. Amióta vezetek, mindig  odafigyelek az ilyenekre. Sokszor előfordul, hogy sietek, na de ennyire azért soha! Nehéz megállni az autóval és átengedni a gyalogosokat, főleg ha gyermekekről is szó van? Bár mit csodálkozom ezen? Nem egyszer látom, hogy idióta autósok nem engedik el (vagy "csak" akadályozzák) a szirénázó mentő-, rendőr- vagy tűzoltóautót. Kicsit jobban is lehetne figyelni egymásra, a másikra. És teljesen mindegy, hogy péntek 13-a van, esetleg csak simán egy bunkó ül a volán mögött...

2018. július 7. - Névnapi ajándék a Bodzakertben
Már jó ideje vártam egy olyan Bodzakertes kurzusra, mely igazán érdekel. Aztán jó pár héttel ezelőtt jött a jel: örömmel megtanítanak pácolni és grillezni! Családom nagyon boldog volt, hogy nem kell megint alsógatyával és zoknival kedveskedni névnapom alkalmából, hanem befizettek a nagy grill oktatásra! Lelkes kis csapatunk volt, akik között régi ismerősökkel is találkoztam. A séf mondta a grillezés aranyszabályait, melyből nekem annyi maradt meg, hogy úgy csináljam, ahogy jónak érzem. Mintha magamat hallottam volna! A csapat dolgozott serényen, közben jókat beszélgettünk, majd a grillezés és sátorállítás után elfogyasztottunk mindent. Aki szeret a konyhában ténykedni, annak remek programokat nyújt a Bodzakert. Mennem kell még, most már nem lehet abbahagyni! Köszönöm a fantasztikus estét a családomnak, no meg persze Mirjamnak, Iminek, és a csirkeszárny mester séfnek: Zolinak!

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz