Riczu Péter - Közösen a közösségért!

2020. szeptember 13. - Lili, a ministráns
Aki ismer, tudja: megvan a vallásom, azonban nem vagyok az a nagy templomba járó. Megtisztelő volt számomra, hogy 1-2 évvel ezelőtt megismertem Laci atyát, így adta magát, hogy a Szent Liturgián is össze kell majd futnunk. Szerencsére nem a mai volt az első alkalom. Hogy milyen a görög katolikus közösségünk? Mint egy nagy család, akikkel jó érzés találkozni, beszélgetni. És nem mellesleg a liturgián elhangzottak is sok pluszt adnak - lelkileg. Ma pedig külön öröm volt, hogy Lilit elcsábították ministrálni. Nagyon büszke voltam rá, és ezt el is mondtam neki. Ugyanúgy Apa is, aki közben az énekkart erősítette. A liturgia végén Apa kimondta a mai nap legszívbemarkolóbb mondatát: "Papácska milyen büszke lenne most, hogy immáron két dédunokája is ministrált."

2020. szeptember 13. - Peti meg a zsibi
Ez lehetne a címe egy mesekönyvnek is, de ahhoz még kevés időt töltöttem el a kecskeméti zsibpiacon. Vagy lengyel piac, vagy "az a nagy piac, a gokart pálya mellett". Anno Miskolcon mentünk a Zsarnaira, ami gyerekként nagy élmény volt. 1997 óta élek Kecskeméten, de ezt a helyi nevezetességet idáig nem látogattam. Ma egy kedves barátunk, Melinda hívott, igaz dolgozni: kipakolni, árulni, stb. A munka nem tartott sokáig részemről, mert elindultam felfedezni... Itt aztán tényleg van minden: tű, gyűszű, űrhajó! Az értékesítésre szánt gyönyörűen faragott asztalnál a fotelekből ették a sült kolbászt; és házilag írt VHS kazetták, úttörő jelvények, alig használt telefonok, míves üvegek, ruhák, cipők minden mennyiségben a zsibi többi részén. Nem vásároltam semmit, viszont rengeteg impulzus ért, hatalmas élményt adott a hely. Ide vissza kell jönni a családdal is...

2020. szeptember 10. - Mélymerülés
Megjelent a Mélymerülés lap legújabb száma, melyet mindig öröm olvasni. Annak a tudatában pláne, hogy szép és nemes célokat fognak vele támogatni. Ez nem csak egy lap, hiszen élményt ad az olvasónak és reményt a támogatottaknak.

2020. szeptember 9. - A Lilák megmutatták a monoriaknak
Szégyen vagy sem, akkor voltam utoljára KTE meccsen, amikor még az NB1-ben játszottak. Eltelt azóta egy kis idő, már éppen ideje volt a liláknak szurkolni egy jót. Kedves ismerősnek köszönhetően most is Apával tekintettük meg őket. Voltam már röplabda, futsal, kosárlabda mérkőzéseken, de ott kicsit másabb a hangulat. Itt a keménymag csapatta a rigmusokat, míg a csapat 4:1-re leverte a monoriakat. A szurkolók teljes átéléssel szurkoltak, sok új kifejezést tanítva ezzel a megjelenteknek. Szuperül éreztük magunkat, megérte a Széktói Stadionba ismét kilátogatni! Hajrá KTE, hajrá Hírös Város!

2020. szeptember 8. - XIII. Városi Civil Korzó
" A maszkos Civil Korzó" - ahogy Rigóné Kiss Éva (elnök, Városi Civil Kerekasztal) is nevezte a mai eseményt. Valóban, ilyen még nem volt, reméljük nem is lesz a későbbiek során. Azért is szeretem Kecskemétet, mert az itt élők szeretik ezt a várost. És ha már szeretik, tesznek is érte: teljesen mindegy, hogy az állam/önkormányzat vagy a civilség. Mert a lényeg az, hogy előre lendítsük Kecskemétet, tegyünk közösen a közösségért - mindenki a maga módja, tudása és lehetőségei szerint. És a Hírös Város rengeteg civil szervezettel büszkélkedhet: szociális, az egészségügy, sport, művészet, stb. területen. Segítjük egymást, mert abból mindannyian csak profitálhatunk. A Korzón daloltak nekünk a régebb óta fiatalok, az árusok pedig apró csodákkal fogadták a nagyérdeműt. Örülök, hogy itt lehettem! (Fotó: Hírös.hu)