Riczu Péter - Közösen a közösségért!

2017. szeptember 13. - Este a zűrzavaros bankban
Valaki otthon tölti az estét, mi banka mentünk.  Jó érzéssel vágtunk neki, bár az első  pár percben kicsit kényelmetlenül éreztük magunkat. De ekkor megjelent dr. Boronkay, és elkezdte ismertetni velünk a Bicsinszky aktát. Amivel nem is lett volna gond, de kiderült, hogy nincs is ilyen, csak ő találta ki. Innen indult az egész "Zűrzavar a Mitrópában". Bocsi, még nem mondtam? A Mitrópa Bank a Pótszék Társulatnak köszönhetően nyitott ki az Ifjúsági Otthon színpadán. Remekül éreztük magunkat, a színészek lubickoltak a szerepeikben. A társulat megmutatta, milyen az emberek és a bürokrácia kapcsolata, hogyan lehet a papírnak akkora hatalma az életünkben. Tehát az önfeledt szórakozás mellett itt is el lehetett gondolkodni azon, milyenek vagyunk, miket meg nem teszünk a boldogulásunk érdekében. Köszönjük az estét a Bank munkatársainak!

2017. szeptember 5. - Posztra poszt
Szeptember 3-án részt vettem egy Facebook-os posztra reagáló beszélgetésben, melyet Libor Zoli írt. Alapvetően a médiáról, a párhuzamos valóságokról, az oktatásról és a mai viszonyokról szólt. Aztán többek mellett én is kommentáltam, amire pedig Szeberényi Gyula Tamás kontrázott. Így született meg a mai posztra poszt: http://riczupeter.hu/download/170905-1.pdf

2017. szeptember 1. - 30 éve is nehéz volt az iskolatáska
Mindenki tölti fel a képeket, hogy gyermeke a mai napon elindult az iskolába. Nos, mi ezzel még várunk egy évet, bár Lili lassan kezdheti vágni a centit. Én, mint enyhén egoista ember, magamról posztolok. Ennek az is az apropója, hogy 30 évvel ezelőtt ültem be először az iskolapadba. Az unokák közül nekem adatott csak meg, hogy az egyik tanárom a nagyapám, Papó volt. Nem volt kivételezés, ugyanúgy kaptam körmöst és dorgálást egyaránt. Jó volt anno iskolásnak lenni. A mai fiatalok kellően le vannak terhelve fizikailag (pl. táska mérete és a könyvek súlya) és szellemileg egyaránt. Vannak jó és rossz elképzelések is az oktatással kapcsolatban - ez meg volt minden kormány alatt. De itt is meg kell, hogy legyenek a nemzeti minimumok, mert a jövőt nem áldozhatjuk be a ma oltárán. De addig is szóljon az örök klasszikus a Bergendy Zenekartól: https://youtu.be/BkRPwLA7-wM

2017. augusztus 29. - Új menet, új beszállás
Szégyen vagy sem, de még egyszer sem voltam a kecskeméti "régi uszodában", pedig már 20 éve itt élek. Nagyon sok ismerősömtől hallottam, hogy  ő is minden reggel ott kezdett, úszta a (kilo)métereket, ott tanult meg úszni a gyermeke. Aztán leállás, üresen állt az épület, senki nem tudta, hogyan tovább. Majd jött a Mercedes-Benz Kosárlabda Akadémia Ivkovicné Béres Tímea szakmai igazgatóval és elindult a nagy átalakítás: az úszómedencéket felváltották a kosárlabda és egyéb pályák. A mai napon pedig ünnepélyesen átadták az új sportkomplexumot. Ezúton szeretnék gratulálni minden résztvevőnek és támogatónak a projektben való erőfeszítéseikért! Bízom abban, hogy ezek után a többi sportághoz tartozó helyszínek is fejlesztésre kerülnek, mert megérdemlik. A régi uszodában soha sem voltam. De az új sportcsarnokba biztos, hogy fogok menni. Hiszen: új menet, új beszállás...
(Fotó: Hírös.hu)

2017. augusztus 28. - Lazulós hétvége után...
Mindig nehéz visszarázódni a mindennapokba. Péntek délután összeszedtem a Gyerkőcöket, majd megkérdeztem, hová menjünk. Egyszerű, tömör választ kaptam: csavarogni! Így szétnéztünk a belvárosban a Hírös Hét forgatagában. Vegyünk ezt-azt, csúszkáljunk a 0 km kövön, hallgassuk a zenét, stb. - ötletekből nem volt hiány. Szombat délután ismerőseinknél voltunk kerti partin, ill. hogy megnézzük, hová költöztek. Mondanom sem kell, Lili és Márkó legjobban a medencét élvezte. Én csak akkor mertem bemenni, amikor a kb. 15 gyerek kijött onnan. Így lehetett bombát ugrani. Nyugi, maradt víz a medencében. A Hírös Vágta tavaly is nagyon tetszett a Kicsiknek, most viszont elmaradt a nagy pancsi miatt. Úgy láttam, nem bánták meg a dolgot. Na, majd jövőre! Vasárnap kipihentem/kipihentük a szombati pihenést és kezdtünk ráhangolódni a következő munkanapra. Lazulós hétvége után mindig nehéz ez a fránya hétfő...