Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 

2020. július 9. - Muzsikaszó vásárlás előtt
Vásárolni mentünk délután a Szil-Coopba és mikor kiszálltunk az autóból, meghallottam a muzsikaszót. Természetesen azonnal indulnia kellett a családnak is, hogy együtt hallgassuk a zenét. Közelebb érve láttam, régi kedves ismerősök szórakoztatják a nagyérdeműt Jóni Oszkár és társai személyében. Lili és Márkó játszottak a combalmon, nekik szólt a Kacsatánc, a Magyar népmesék, míg nekünk a héten elhunyt Ennio Morricone emlékére a Volt egyszer egy vadnyugat dallamai csendültek fel. Kedves Oszi! Ezúton is meg szeretném köszönni nektek a felejthetetlen élményt, melyet Gyermekeink kaptak, mi pedig a csodálatos muzsikaszót!
Képek és videók:
https://bit.ly/2W1EO0z

2020. július 7. - Grazie Maestro!
Tegnap örökre itt hagyott bennünket Ennio Morricone, akinek oly sok csodálatos dallamot köszönhetünk: Cinema paradiso, A profi, Volt egyszer egy vadnyugat... Szem becsuk, hangerő fel és a zene teljesen magával ragadja az embert. Szegényebbek lettünk egy legendával, de alkotásai itt maradnak velünk örökre. Köszönjük Mester!

https://www.youtube.com/watch?v=ibRMQjGzagY

2020. július 1. - A magyar egészségügy napja
Én is nagyon sok olyan embert ismerek, aki az egészségügyben dolgozik. Látom, hallom, tapasztalom, hogy mennyit tesznek nap mint nap. Persze, mások is. Hivatásuk szerint ők viszont az egyik legfontosabb dologra ügyelnek: az emberek egészségére. Áldozatos munkájukat ezúton is köszönöm, köszönjük! "Tanításom arra való, hogy ... megmentsem a feleséget a férj, az anyát a gyermeke számára." - Semmelweis Ignác

2020. június 19. - "mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem."
Pár napon belül elveszítettünk két legendát, két vízilabda klasszist: Kárpáti Györgyöt és Benedek Tibort. Amikor veszteség ér minket, akkor visszagondolunk azokra a pillanatokra, melyekben részünk volt. Az ő esetükben hallgattuk a rádiót, néztük a tévét, ültünk a lelátókon és szurkoltunk. Boldogok voltunk, amikor a labda a hálóban landolt, ordítottuk, hogy "Hajrá fiúk!". És persze mondtuk a magunkét, amikor nem úgy alakultak a vízben a dolgok, ahogy kellett volna. Két kiválósággal lettek gazdagabbak odafent, mi pedig itt maradtunk az emlékeikkel. Fáj a nemzetnek, de még inkább a családjaiknak. Isten veletek Fiúk!

2020. június 4. - Trianon 100
100 évvel ezelőtt írták alá a trianoni békediktátumot, melyről méltó módon emlékeztünk meg ma Kecskeméten. Egy pillanat alatt szakították szét Hazánkat: elcsatoltak területeket, családokat választottak el egymástól. Meg akarták törni a magyarságot, a nemzetünket. Óriási sebeket kaptunk, melyek még most, így 100 évvel később is fájnak. A mai gyermekek ebből már kevesebbet éreznek, hiszen bármikor mehetnek bárhová, találkozhatnak másokkal rövid idő alatt. Azonban erre évtizedeken keresztül nem fog sokaknak lehetősége. A sebek fájnak, talán sohasem fognak begyógyulni. De a nemzet, a Haza, a magyarság itt él a szívünkben. Határon innen és határon túl: "Mi egy vérből valók vagyunk". (Fotó: Keol.hu)

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz