Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 

2016. augusztus 13. - Tied a világ!
A mögöttünk lévő - Kecskemét egyik legszebb épületében - a Városházán voltunk tegnap este Anettemmel egy fantasztikus lakásavató bulin. Jani meghívta három barátját: Imit, Bálintot és Zolit. De beugrott még Attila, a házmester, valamint Enikő és Péter, a pizzafutárok. Ja, és rajtuk kívül ott voltak a zenészek, meg mi, a rengeteg néző. A Katona József Színház most is kitett magáért, hiszen remek hangulatot varázsoltak nekünk az Udvarszínházba! Szuperül szórakoztunk, énekeltük az Illés Zenekar számait és sajnáltuk, hogy olyan hamar véget ért a lakásavató. De úgy jöttünk el, hogy most már tudjuk: tied (miénk) a világ!

2016. augusztus 1. - Viktor vétó Kecskeméten
2016. február 9-én nagy ovációk közepette jelentette be Orbán Viktor Szemereyné P. Klaudiával közösen, hogy mi minden lesz fejlesztve Kecskeméten. Akkor azt írtam, hogy nem szimpatizálok egyikőjükkel sem, de bízom abban: a fejlesztési pénzek ide fognak érni és plusz löketet adnak majd városunknak (ami egyesek szerint Budapest külvárosa). Sokan lehurrogtak: hogy állhatok ki mellettük? Elmondtam akkor is: nem mellettük, Kecskemét mellett állok! Most pedig mindenkit hideg zuhanyként ért a kormány döntése: nem lesz négy sávos az Izsáki út... És mi várható a többi ígérettel kapcsolatban? Ott is kitáncolnak a buliból? Reménykedtem, mint oly sokan. Én olyan kormányt és városvezetést akarok, amelyek ha megígérnek valamit, akkor meg is valósítják azokat - amennyiben a nép érdekeit szolgálják.

2016. július 26. - Medina kártya
Ma egy ilyen szép Medina kártyával gazdagodtam, gazdagodtunk.

Ha Te is segítenél a mélyszegénységben élőkön, akkor adományaidat ide viheted:
Medina Adománybolt (Védőháló Karitatív Szervezet)
6000 Kecskemét, Csongrádi u. 5.

2016. július 22. - "Egy kissé elment már az idő azóta"
Ezt Nagyinak a testvére - Lajos bátyám - mondta, mikor Őt is meglátogattuk Miskolcon. Jó volt nézni, ahogy a négy testvér együtt volt. Másfelől fájt, hogy láttam: már idősek, nagyon betegek vagy éppen sokat betegeskednek. Előző este Nagyi sziporkázott és mesélte az ifjúkori élményeit. Ezt fejelte még meg Lajos és Nusi is, a jelenlévő ifjúság pedig hallgatott és ittuk a szavaikat. Amikor még a két nagy fekete bivaly ott bandukolt a házuk előtt az úton. A túloldalt még nem volt meg a cementgyár, csak egy hatalmas termőföld, amit az egyik nyáron elleptek a pipacsok és meseszép lángtengerré változtattak. De szóba kerültek a táborok, kirándulások, az ismerkedési estek és az udvarlások is. Rengeteg emlék, melyekkel megszínesítették azt az 1-2 órát, amit ott töltöttünk. Mosolyogtak a kedves történeteken és sajnos közben mi azt is láttuk: "egy kissé elment már az idő azóta"...

2016. július 20. - Miskolci feltöltődés
Tegnap hazaértünk, addig másfél héten keresztül fárasztottuk Nagyit (Dédit), aki becsülettel állta a strapát. Azért nem lehet olyan könnyű, ha a csendes, nyugodt mindennapjaiba berongyolunk négyen. Na jó, csak Lili és Márkó a nehéz eset, mert Anettem és én angyalok vagyunk. Mondom én... Azért pihenésre is volt Nagyinak lehetősége, mert nagyokat csavarogtunk a városban és környékén, minden napra jutott valami program: pancsi a Barlangfürdőben, látogatás Lillafüredre a kisvonattal, névnapozás, mozizás, ismerkedés az állatokkal a Vadaskertben, stb. Aztán ott voltak séták, a rohangálás a játszótéren. Vagy a nagy beszélgetések Nagyival. Hogy miket megtudtunk ilyenkor! Nagyon jól éreztük magunkat, de jönni kellett haza. Mikor megérkeztünk felhívtuk Nagyit, aki ezzel kezdte a mondandóját: nagy lett a csend. Lesz még alkalma hallgatni a zsivajt...

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz