Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 

2019. január 26. - Ó'hami, akarom mondani, Ohana
A családom nagyon is tudja, hogy mennyire szeretem a hasamat, a gasztro kalandokat. Gondolom éppen ezért mehettem ma este az Ohana Gasztroklubba Zsófiéknak köszönhetően.
Szuper este volt, ismét elleshettem néhány konyhai trükköt, melyeket remélem hamarosan otthon is kipróbálhatok. Velő, vaddisznó, szarvas, ragu, chutney, sült alma, forralt bor, grill - csak hogy elképzelésetek legyen az estéről! Most már jártam Kecskemét mindkét főzőiskolájában, leteszteltem őket. A következő lépés az lesz, hogy a családot is megpróbálom elrángatni egy-egy hasonló eseményre. Bár az sem jó, mert hozzászoknak a jóhoz, és utána már csak ilyen csodákat készíthetek otthon!

2019. január 23. - Ezek vagyunk mi?
A hétvégén két esemény is történt, sokan kérdezték meg a véleményemet ezekről. Elhunyt Andy Vajna, amit őszintén sajnálok. Élete során rengeteget tett a (magyar) filmért. Fel lehet hozni, hogy a magyar politikában és gazdaságban milyen szerepet vállalt az utóbbi időben, de nem emiatt fogunk rá emlékezni - remélem. A másik pedig Nagy Blanka, aki kiállt a tömeg elé és elmondta véleményét a regnáló kormányról. Mindkét esetben a másik politikai oldal szereplői, hívei egy része azonnal elkezdett ocsmány módon fröcsögni. Persze vannak, akik ezért pénzt kapnak, másoknak ez csak egy szerep, de sajnos sokan komolyan gondolták. Ide jutottunk? Örülünk más halálának? El akarjuk nyomni azt, aki ki mer állni és elmondja a saját véleményét? Ezek vagyunk mi? Nem akarom elhinni...

2019. január 19. - "Meseautóban színezüst erdők során"...
Anyáéktól közös programot kaptunk Zsófiékkal mára: irány a Madách Színház és a Meseautó! Jó pár éve már annak, hogy Anettemmel a Madáchban jártunk, akkor az Operaház fantomját láttuk. A mai darab teljesen más jellegű volt, de évek múlva erre is emlékezni fogunk! Kiváló szereposztás, nagyszerű dal- és táncbetétek, visítva röhögős poénok (még a színművészek sem bírták ki nélküle). Kicsit kiszakadtunk a valóságból és nagyszerűen szórakoztunk! Köszönjük Szűcs vezérigazgatónak, Kovács Verának és családjának, Péterffy Tamásnak, Halmosnak és Annácskának, no meg Sárinak és Józsinak! "Nem ébredek fel még. Könyörgöm, ó nagy ég! Hadd álmodjam tovább Ezt a szép nagy csodát."

2019. január 12. - A Don-kanyar hősei
1942-ben ezen a napon a szovjetek a túlerőnek köszönhetően a Don-kanyarban harcoló 2. Magyar Hadseregen könyörtelenül átgázoltak. Odavesztek magyar apák, gyermekek, akik nem tettek mást, csak hűségesek voltak az esküjükhöz és Hazájukhoz. Ma rájuk emlékezünk
...
"
Hős katonáink, mint az ólomkatonák állnak a vártán, A szemük is fagyott, nem rebben a harc vagy a muszka láttán.
Kit idehívtak a "Sas" behívóval... a "mélybe
", Az tudja, hogy lehet biz' itt van élete vége." (Kustra Ferenc)

2019. január 8. - Öröm és bánat egyben
Az ART TeleCom KFT. látta ma vendégül a Wojtyla Ház népes családját. Tegnap felhívtak a Házból, hogy előadással is kellene készülni. Ezt most nem vállaltam, így Ács Imre mesterpedagógus beszélt a Collner téri polgári házáról és Kecskemét múltjáról. Az ebéd előtti pár gondolatom a 2018-as évről szólt: mennyi élménnyel, történettel gazdagodtunk (közösen is), az év végi főtéri szeretetebédekről. És persze az előttünk álló esztendőről: tanulva a múltból, az új kihívásokat megoldva, az előttünk álló lehetőségekkel élve tesszük a dolgunkat. Amikor a Wojtyla Házban járok, mindig két érzés kavarog bennem: az öröm és bánat egyben. Örülök, hogy ide tudunk jönni, lehetőségünk van segíteni mindazokat, akiknek szüksége van rá. Másfelől bánt, hogy sajnos sokan vannak, akik rászorulnak. De amíg tudunk, jövünk. Hiszen adni jó
...

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz